A francia középkori irodalom tudora gyerekeknek írt lovagregényt: Jeney Zoltán Rév Fülöp-sorozatának ifjú és ifjonti lelkű olvasói a nyelvi ötletekben gazdag történetek révén járhatják be a Balaton környékét idéző tájakat. A szerzőt képzelete játékáról faggattuk.
– Műfordítóként és irodalomtudósként miként adta a fejét elsősorban gyerekeknek szóló lovagregények írására?
– Állandó kínszenvedést okoz számomra, hogy az irodalomtudomány vagy akár a régebbi korok irodalmai karanténba vannak kényszerítve. Hiányzik az a fajta vulgarizáció, ami azt a sokféle érdekességet és izgalmat, amely például egy-egy irodalmi konferencián elhangzik, s csupán egy szűk réteg hallja, értékeli, érti, szélesebb közönség számára is hozzáférhetővé teszi. Fáj a szívem, hogy pocsékba megy az emberi tudáskincs ezen része. Mindig is nagyon szerettem azokat a könyveket, filmeket, amelyek közvetítenek a könnyen és nehezen befogadható között. Ahogy például Umberto Eco pimasz könnyedséggel modern regényt ír, a Baudolinót, Marco Polo és az ő nyomán kialakult távoli ismeretlen középkori megfogalmazásáról, az nekem nagyon imponál. Vagy ahogy a francia középkori irodalom doyenje, az akadémikus Michel Zink a trubadúrokról írt regényt… Ezek motiváltak, valamint szempont volt az életkorhoz köthető nagyfokú fogékonyság, ami a gyermekeket jellemzi.
– Ezek szerint némi didaktikus szándék is tetten érhető a lovagi szellemiség átörökítésére?
– Igen, de én nem az általában bemutatott lovagi képet szerettem volna megjeleníteni, miszerint ezek a középkori sportemberek egész álló nap püfölték egymást. Bár, tegyük hozzá, II. Henrik francia király például olyannyira lovagitorna-függő volt, hogy bele is halt a túlzásba vitt összecsapásokba…
– A lovagi erények irodalmi feldolgozásai annak idején kiknek jelentettek örömöt?
– Kétféle epikus lovagi alapműfaj létezik, egyik a gesta ének (chanson de geste), a másik a lovagregény (roman courtois), azaz udvari regény. A gesták létezett vagy annak beállított lovagokról szóltak, a másik terepe a mese volt. Az udvari regény inkább női irodalomnak számított, a hölgyeknek olvasták föl azokat, míg a gesta a férfiakhoz szólt, ütközeteket, stratégiai vitákat írt le, a feudalista hierarchia elméleti bázisát jelentette. Az udvari regényekben a szerelem és a magányos lovagok nőkkel kapcsolatos történetei kaptak helyet, majd később egyházi kisajátítással mindez szakrális jelleget öltött. Lásd a Grál-történetet, amiből idővel kiírták a nőket.
– Mennyiben térnek el a Rév Fülöp-regények a középkor szemléletétől?
– Egy középkori regényben például nem lehet azt írni, hogy a fegyverek idétlen dolgok, vagy a harc, a küzdelem divatjamúlt.
– Még ha kolbászokkal vívják is, ahogy az ön második kötetbeli fajszföldi történetében?
– Az éppen egy valós középkori példa alapján került átvételre! Egy 12–13. századból származó francia, Aucassin és Nico lette című lovagregényben, mely Tóth Árpád fordításában magyarul is olvasható, zöldségekkel esnek egymásnak a csatában… De visszatérve a korunkhoz: a főhős, Rév Fülöp figurájának objektív szemszöge nagyon is mai, bármelyik gyerek tud vele azonosulni. Ahogy az álruhás amazon Ádánd-Alma figurája is modern: egy bulizós fiatal lány, aki szeret táncolni…
– Műfordítóként miként látja, épp a földrajzi nevekkel való játékosság tekintetében – Balatóniában minden személy valamilyen balatoni, Balaton környéki helység nevét viseli; tördemic egy kedvelt étel, a kiliti-láz betegség, virágzik a réti és a lápi ederics, a litéri sárkánytól félni kell stb. –, mennyire fordítható a Rév Fülöp?
– Mindenképp adaptálni kell, de ez megoldható, hiszen csak keresni kell egy olyan tájegységet, ahol tó, tenger található. Francia nyelvre ültetés esetén lehetne például a Genfi-tó. Ráadásul előnyt jelenthet, hogy a franciáknál a gyerekkönyvkiadásban van egyfajta kultusza a lovagimázsnak.
– Tovább bővül a balatóniai képzett világ?
– Már alakul a harmadik rész. Ebben a formában, azt hiszem, addig folytatható Fülöp története, ameddig vicces tud maradni a földrajzi nevekkel való játszadozás, ami elég komoly alkotói energiák mozgósítását igényli. Akár Tolkiennek, nekem is nagyon fontos a szereplők nevének megválasztása. Legutóbb már kifogytam a női névként hasznosítható földrajzi elnevezésekből. Hosszas térképböngészés eredménye Ámenta neve, amit eredetileg egy Tapolca környéki patak visel.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!