Birsleves, szalonnás-tejfölös sült burgonya savanyúsággal és szilva. Ezt a menüt ajánlotta 1956. október 23-ra a háziasszonyoknak a Nők Lapja. Hogy végül hányan készítették el a történelmi menüt, erre sosem derül már fény, ahogy arra sem, tetszett-e mindenkinek az akkori ősz legújabb színösszeállítása, a sárga-enciánkék kombináció. Milyen is volt 1956 októbere?
Az időjárás borongós, ködös. A gazdaság bizakodó, a sportélet kiemelkedő, a pedagógusok elégedetlenek alacsony fizetésükkel, de a munkások szorgosak, mindenki a Nagy Egészért dolgozik. A pesti utcákon kulikabátban (csípőig érő, bő női kabát), vagy hétnyolcados ballonban, viharkabátban, egyszerű vonalú flanel ingruhákban sietnek a nők, overallt, munkásruhát, lódenkabátot viselnek a férfiak. Szó sincs már a burzsoá „öncélú divatozásról”, semmi lakkcipő, semmi fodor, mélyebb dekoltázs.
Eközben az irodalmi és kulturális élet pezseg. Ebben az évben adják ki az Olcsó Könyvtár 100. kötetét, Arany János Toldi-trilógiáját. Megjelenik Kodolányi János Boldog békeidők című regénye és Somlyó György Talizmán című verses kötete. Olyan szerzők publikálnak hétről hétre, mint Illyés Gyula, Vas István, Devecseri Gábor és Örkény István (bár ő állítása szerint nem eleget), az októberben induló Nagyvilág köszöntőjét maga Lukács György írja! A színházakban olyan, mára legendákká magasztosult színészek játszanak, mint Gobbi Hilda, Bessenyei Ferenc, Básti Lajos és Lukács Margit. Bemutatják Molnár Ferenc kiemelkedő alkotását, az Olympiát. Az Operett Színházban Honthy Hanna a Csárdáskirálynő. Zenthe Ferenc a Tévedések vígjátékában, Komlós Juci a Néma leventében csillogtatja meg tehetségét a Néphadsereg Színházában (Ma Vígszínház). Készül a Bakaruhában című film Darvas Ivánnal és Bara Margittal, vagy A zsarnok medve című mesefilm. Már játsszák a mozik a Halálugrást, az Ünnepi vacsorát és a Hűtlen asszonyokat, hamarosan bemutatják a Körhintát is. A pesti Marx moziban a Riadó a hegyekben, a Munkás moziban a Látogatás a felhőkből, a Vörös Csillagban az Emberek fehérben, a Gorkijban pedig a Flotta hőse megy. Az Állami Bábszínházban 21-én délelőtt a Csintalan bocsokat nézhetik a gyerekek, a Fővárosi Nagycirkuszban a kínaiak vendégszerepelnek. A Szépművészeti Múzeum fennállásának 50. évfordulója alkalmából Cézanne Büfé című festményén kívül még 3 akvarelljét és 2 litográfiáját is kiállítják. Varázslatos, így felsorolva szinte felfoghatatlan bőség!
A mindennapokban is hasonló az optimizmus. A csodás nyár után enyhe ősz következett, így rekordtermésre van kilátás. A Nagyvásártelepet hétfőn hajnalban elárasztotta a pécsi birsalma és birskörte, melynek árát az állami gyümölcsüzletekben 4,40-5,40 forintban állapították meg. Sok háziasszony örömére ettől a reggeltől kezdve az állami baromfilerakatokban a hízott libából a májat nem vágják ki, hanem egészben, májjal együtt kerül forgalomba. Vidéken, a kisebb falvakban az emberek egy része a zsákvarró tűk és a tűzifa silány minősége miatt panaszkodik, sokakat foglalkoztat azonban ezekben a napokban a piacokról hirtelen eltűnő hagyma rejtélye is. Nincs hagyma sehol, még Makón sem. A háziasszonyok keseregnek. Más felháborodottan jegyzi meg sorban állás közben, pirospaprika sincs, mert az összeset exportálták. A hiány néhol szorongató érzetét igyekeznek (kevés sikerrel) oszlatni azok a hírek, melyek szerint télre mindenkinek, még a gyerekeknek is lesz elegendő téli ruha. Lelepleznek egy bűnbandát, amely 3-4 ezer forintért 2 napon belül garantálja az autóvásárlási engedélyt azoknak, akik nem tudnak várni, de van pénzük a görbe utakra. Kovács István, a banda feje, 28 éves, züllött arcú fiatalember bevallja: „Italra, nőre kellett a pénz”, a szálak a Közlekedés- és Postaügyi Minisztérium autóvásárlást engedélyező bizottságának elnökéig nyúlnak. Mindezt akkor, amikor a külföldre látogató utasok még csak 120 forintnak megfelelő összegű valutával (10 dollár vagy 200 schilling), és 200 forinttal kelhetnek át a határon.
Hogy biztos ne legyen ok aggodalomra: Berei Andor, a Tervhivatal elnöke bejelenteti, „jövőre 7 százalékkal nő az életszínvonal”. Már csak néhány óra, és megkezdődik a forradalom. Volt előszele, persze, volt.
Hogy milyen a közhangulat 1956 októberében, azt talán Zelk Zoltánnak az Irodalmi Újság október 20-i számában megjelent verse mutatja be a legjobban:
Nem semmiért!
Ne hidd, hogy becsapom magam,
ne hidd, hogy nékem ennyi kell,
ez a nem égig: plafonig
érő holnapra-füst-siker.
Ne félts engem, nem hál velem
többé egy ágyban a rima,
a mosolyát cserélgető,
elv-riszáló Politika.
Vetkőzhet már, levetheti
amennyi cafrangját, mezét,
csak egyet nem, azt már soha,
bőrére égett szégyenét.
Ne félts, oly gőgös lettem én,
mint hajdan koldus piktorok,
kik csak Isten és Mű előtt
tanulták az alázatot.
Mert nincs alább! nem semmiért
lázadt szívem, ha már föllázadott!
Egy 1956. augusztusi jelentés szerint az átlagjövedelemből élő munkáscsalád feje két és félévente vásárolhat magának öltönyt 870 forintért, télikabátját 10 és fél év után cserélheti le, cipőt minden évben vehet magának. Neje szintén egy évtizedig hordja a télikabátot, háromévente vihet haza egy 400 forintos szövetruhát magának, míg egy egyszerű, csupán 150 forintos kartonruhával akár évente felfrissítheti gardróbját, harisnyából pedig akár félévente beszerezhet egy párat.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!