Tóth Krisztina: A váza

A lakás a nőé maradt, a kocsi F.-é. Egyértelmű volt, hogy azt ő vette és ő is használja. Kocsi nélkül F. nehezen is tudott volna lejárni a két vidéki egyetemre órát tartani. A hét első napján a Dunántúlra, csütörtökönként pedig a Tiszántúlra kellett lemennie. A dunántúli egyetemen hülye volt a tanszékvezető, a tiszántúlin normális, viszont odafelé végig szembe sütött a nap. Aztán hazafelé is szembe sütött, amitől F. végigkönnyezte az utat és a százas papírzsepiben turkálva arra gondolt, mégiscsak jobb a dunántúli egyetem. Ebből is látszik, mekkora lúzer volt.

Szemei kissé kidülledtek, és ettől az arca – mint azt a volt felesége megállapította – erősen emlékeztetett a Renault Twingóra. F. persze nem ezért választotta annak idején a kocsit, hanem az ára miatt. Az csak ráadás volt, hogy még hasonlított is rá, mint a kutya a gazdájára. Felesége a házasságuk leszálló ágában, vagyis az utóbbi tizenöt évben többször is hangoztatta, hogy a Twingóban határozottan van valami F. arcvonásaiból. Az utolsó időben a nő, valahányszor csak elhaladt a kocsi mellett, fintorogva megjegyezte azt is, hogy le kéne mosatni.

F. tizenöt ével ezelőtt a nevetségesen alacsony ár miatt döntött a már akkor is lehasznált kocsi mellett, vagyis azért, mert nem volt más lehetősége. Az viszont rendre elgondolkodtatta, hogy a felesége huszonöt éve vajon miért döntött pont őmellette, amikor neki annyi más lehetősége lett volna. És ha mégis őt választotta, mert állítólag szerette, akkor vajon miért akart most olyan hevesen, szinte undorral elválni tőle. Hogy tulajdonképpen mi baja a Twingóval.

A gyerekek már elköltöztek, az egyik éppen arra a tiszántúli egyetemre járt, ahová F. hetenként egyszer leautókázott, a másik külföldön tanult. A feleség utálata a gyerekek elköltözése után szárba szökkent és burjánzott, mintha apránként ki akarta volna tölteni a lakás megüresedett tereit. Állandóan a családi múltat, az egykori földeket és az egész elszúrt életét emlegette. És folyton annak örült, hogy legalább a lányai rá hasonlítanak, nincs gülüszemük.

F. igyekezett kivonulni ebből az elszúrtnak tekintett közös életből. Beköltözött a nagyobbik lány szobájába és olvasott, az óráira készült vagy halkan tévézett.

Behallatszott, ahogy a felesége panaszkodik rá valakinek a telefonban. Elviselhetetlen dolgainak listáját a horgászcsatorna vezette, utána jött a lepusztult Twingo és a kopaszodás. F. tényleg nem tudott elszámolni vele, hova lett a haja, az viszont érzékelte, hogy a felesége egyre szőkébb. Kicsit szőkébb annál, amennyire egy ötven körüli nőnek jól állt volna, de ezt persze nem mondta. Aztán jött az a történet a vázával. A lakás légterében keringő elektromos feszültségek gyakorta sülnek ki a mosogatógép felett. A ki- és bepakolás mikéntje még a jól működő házasságokban is vita tárgya, ahogy az is, mi tehető be és mi nem.

F. éppen kirámolta az elmosott edényeket, amikor a felesége belépett és megpillantotta a Zsolnay vázát, amit a kedves mamától örököltek. Még forró volt a szárítóprogramtól. A nő hangja hetekkel később is elfulladt, amikor azt mesélgette, hogy ez az állat simán, de simán berakta a mosogatógépbe a Zsolnayt, fektetve, mert be se fért. A vázáért kár volt annyira aggódni, a mosogatógép és a szárítóprogram meg se kottyant neki, ám F., miután végigkövette a feleség gondolatmenetét, úgy odavágta, hogy még a konyhai járólap is megrepedt.

Nem valószínű, hogy békésen el lehetett volna intézni, rágódott magában.

Miközben ezen töprengett, már egy órája araszolt befelé a városba, miután másfél óra alatt felért a tiszántúli egyetemről. Végig könynyezett, hol a szarrá ment házassága, hol a nap miatt. Még most is bántó volt az alacsonyról besütő fény, pedig már elmúlt délután öt. Annál a lámpánál állt meg, amelyiknél huszonöt éve minden nap elhaladt. Nem erre lakott már, csak véletlenül kanyarodott ide. Ha fáradt volt, működtek nála az ilyen automatizmusok.

Valaki lelépett a járdáról és épp áthaladt az előtt guruló kocsi előtt. Ez a valaki egy feltűnően magas, idős, még mindig vonzó szőke nő volt: F. frissen különvált felesége. A nő mérges oldalpillantást vetett a zebrára, de szerencsére nem szúrta ki a hátrébb fékezgető Twingót. Tűsarkút viselt, ki volt rittyentve, aznap is újra akarta kezdeni az életét.

Jól teszi, gondolta F. tovább könnyezve, és elhatározta, hogy tényleg lemosatja végre ezt a rohadt kocsit.

Az új pasas még egy nagy csokor virágot is vitt F. volt feleségének a találkára. Mivel nem volt otthon nagyméretű váza, a virágokat egy befőttesüvegbe állították. F.-nek tetszett volna, ahogyan az ideiglenes váza oldalra billent, aztán szépen felborult. Ez már éjszaka történt, amikor F. egy bérelt lakásban még mindig horgászcsatornát bámulta kivörösödött szemmel.

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!