Tóth Krisztina: Farsang

Befordulnak a lejtős budai utcába, és már messziről hallják a nyitott ablakokon át kiáramló zenét, nevetgélést. Egy rothadó múmia nyit ajtót, szívélyesen betessékeli őket a nappaliba. A sarokban egy kissé részegnek látszó jakuza üldögél le-lecsukló fejjel, egy szép szemű lány pedig a könyvespolcot böngészi és bemutatkozás helyett azt mondja, ő Tömeggyilkos.

– És ez miből derül ki? – érdeklődik gúnyosan Katicabogár, aki fél napig dolgozott a hátizsákra varrt szárnyakon, úgyhogy ma este nem vevő a konceptuális művekre.

– Nem látszik – feleli a magát tömeggyilkosnak mondó, kék szemű lány. – Pont ez benne a lényeg! A tömeggyilkosok többségénél semmi nem jelzi előre a cselekedetüket. Fegyver is van nálam – teszi hozzá –, de jól elrejtettem. Csak akkor veszem majd elő, ha elég sokan lesznek.

A Katicabogár faképnél hagyja, a Fejlövéses fiú ellenben folytatni szeretné a beszélgetést.

– Komoly? Tényleg tömeggyilkos vagy? Engem, látod, már nem kell lelőnöd, halálos sebesülésem van. Mindjárt elvérzek.

A lány végigméri, aztán levesz a polcról egy könyvet.

– Kivárom, jó?

A fiú érzékeli, hogy ebből nem lesz beszélgetés, ezért kisodródik a konyhába. Közben újabb társaság érkezik, ők is múmiának és csontváznak vannak öltözve, az egyik lányt átlátszó fóliával tekerték körbe. Egy másik, kissé kábultnak tűnő, egyetemista korú lány szabadkozik, hogy sajnos neki nincs jelmeze, de egy órával ezelőtt még becsszóra ő volt a Meztelen Nő. Közben leszakad a fogas, és az összes kabát rázuhan, amitől a beöltözés – legalábbis pillanatnyilag – megoldódik.

A Katicabogár a konyhában téblábol egy pohárral a kezében, és le van lombozódva: elég laposnak ígérkezik az este. Odabent szól a zene, ám a házigazda figyelmeztette a vendégeket, hogy az alsó lakó miatt nem szabad dobogni. A néni korábban már többször rájuk hívta a rendőrséget, jobb nem felbosszantani. Néhányan mégis táncolnak, de egyhelyben, mintha pillanatragasztóval rögzítették volna őket a parkettához. A Tömeggyilkos lány csak a nyakát és a fejét mozgatja. A Jakuza szintén feléledt és ülve, ritmusra hadonászik a papírkarddal. Valaki, túlkiabálva a zajt, bejelenti, hogy vikingek jöttek és hoztak egy csomó sütit. Erre mindenki megindul a konyha felé, de az előszobában megrekednek. Lépni is alig lehet, egy pizzafutár üvölt a gangról, hogy ez nem jelmez, a rohadt életbe, valaki fizesse már ki a három négysajtost. Végre kiadogatják neki a fejek fölött a pénzt és elmegy. A Katica, a Tömeggyilkos és a Fejlövéses állva falatoznak. Benyomul az ajtóból egy újonnan érkező, szőke parókás fiú, aki piros kontaktlencsét visel és mindenkinek kezet nyújt:

– Albínó vagyok. Albínó vagyok.

A Tömeggyilkos abbahagyja a rágást, az Albínót méregeti.

– Én téged is simán ki tudnálak nyírni. Úgy, hogy hozzád se érnék. Bezárnálak egy szoláriumba.

– Találékony vagy – válaszol az Albínó, nyomakodik tovább, hogy megtalálja a házigazdát. Az illető a szobában van, és újra azt kéri, hogy egy kicsit halkítsák már le a zenét, mert feljött az alsó lakó. Odabent hirtelen nagy csend lesz, a néni a másodikról, aki idáig kiabált, most rápillant a megzavart társaságra és elégedetten távozik. Alig zárul össze mögötte a tömeg az előszobában, amikor újra mindenki a körfolyosó felé néz. Nem a néni jött vissza.

Páran igyekeznek a falhoz lapulni, mások a fürdőbe vagy a vécébe lépnek be, hogy helyet adjanak a kerekes székkel begördülő srácnak. A fiú köszön, a szobába hajt és kezet fog a házigazdával, aki szabadkozik, hogy nincs több tiszta pohár, de mindjárt elmos egyet. A fiú senkit sem ismer a jelenlévők közül, úgyhogy zavartan körbepillant. Jakuza kiszól neki a fotelból:

– Ez azért durva, hallod.

Tömeggyilkos is bólogat, és hozzáteszi:

– Az. Nagyon gáz. Azért én ezzel nem viccelnék. Nem jó poén.

A Kerekesszékes felnéz, és átveszi a poharat a házigazdától, aki közben visszaérkezett és tölt neki. Belekortyol a pezsgőbe, aztán a többiek felé emeli, mintha koccintana:

– Egészségetekre. Nem jelmez.

Tömeggyilkos kifakad:

– Nehogy már. Jaj, de durva.

Segélykérően pillant körbe, a Kerekesszékes megsajnálja. Próbálja feloldani a lány zavarát:

– Semmi gond, tényleg. Az a sztori, hogy tavaly leutaztam a nagymamámhoz, és mikor reggel indultam vissza, akartam egy kis cseresznyét szedni a vonatra. Gondoltam, megeszem hazaúton. És hát… leszakadt alattam az ág. Nem volt szerencsém. Pont ráestem a kerti csaptelepre, ami kiállt a fűből. Eltört a gerincem. Nem lehet megoperálni.

A tömeggyilkosnak öltözött lány tűzvörös arccal áll, a poharába mered, és nem tudja, mit mondjon. Akkora csend támadt, hogy valamivel fel kellene oldani, főleg most, hogy a helyiségben mindenki őket bámulja. Mivel nem jut eszébe más, kimondja az udvariasnak szánt mondatot:

– Fú, de szar történet. Még szerencse, hogy nagyobb bajod nem lett.

Egy másodperc szünet után az összes jelenlévő felszabadultan röhögni kezd, legjobban a Kerekesszékes. A házigazda felhangosítja a zenét, mindenki táncol. Az alsó néni ütemesen veri a plafont, de a kopogást nem hallani, lábdobogás és a mélyhang-kiemelő teljesen elnyomja.

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!