A srác alig egy hónapja dolgozott a szerelőműhelyben, amikor a húga elkezdett vele bejárogatni a melóba. Kislány volt még, tizenhárom éves, de alacsony növésű, vézna, és csak hatodikos, mert kétszer bukott.
Reggel bejött a bátyjával, és maradt vele ötig, a munkaidő végéig. Kérdezte is egy idősebb kolléga, hogy nem kellene-e ennek a gyereknek inkább iskolában lennie, mire a srác azt válaszolta, hogy aznap nincs iskola, értekeznek a tanárok. Neki is kínos volt, hogy a Hugi bejött vele, de mégse küldhette haza a fűtetlen lakásba, ha meg nem haza ment volna, akkor biztos elhúz valami plázába lófrálni. Ráparancsolt, hogy üljön le szépen a sarokba és kussoljon, vagy számítógépezzen az irodában, nem hiányzik az, hogy mindenki megkérdezze, mit keres itt. Nagyon nem lett volna jó elveszíteni ezt a munkahelyet. Normálisan fizettek, és lehetett szerezni ezt-azt, például olajat, rozsdamarót, fagyállót.
A srácnak egy haver mutatta meg, hogy kell tölcsérrel áttölteni kólás üvegbe, amit ki akar vinni magával. Egész szép mennyiséget, teljes kannányit lehetett így apránként szerezni, és nem tűnt fel a kapunál, ha valakinek üdítős palack volt a zsebében vagy az ülésén. A legjobb erre a célra nem áttetsző, ezüstszínű kólásüveg volt.
A Hugi rendesen viselkedett, nem akart mindenáron villogni. Beült a YouTube elé és elvolt magában, meg ráénekelt a mobiljára, aztán visszajátszotta. Ugyanazt a dalt harmincszor. Letörölte, visszahallgatta, újrakezdte. Az volt a beakadása, hogy neki pont olyan hangja van, mint a Rúzsa Magdinak. Látta egyszer a tévében, hogy a Rúzsa Magdi kislánykorában mindig énekelt otthon, takarítás közben. És annyira kifejlődött a hangja, hogy híres lett vele. A Hugi is híres akart lenni, és fekete szemöldököt tetováltatni magának, meg megoperáltatni a fülét, hogy ne álljon el annyira. Ezért is kellett az állandó gyakorlás. Szerencsére itt a műhelyben akkora volt az alapzaj, hogy senki se hallotta meg, ahogy ordít a YouTube előtt:
Mentem iskolába, nagyon féltem / nem ismertek, senki voltam. / Tanár úr, a leckét tudom, kérem / Hányast kaptam? Átnéz rajtam.
A Huginak az állandó éneklésen kívül más idegölő szokásai is voltak. Folyton kijárkált otthon a lakótelepen a szelektív gyűjtőhöz, és kiválogatta a szemétből a feliratos papírzacskókat. Volt neki Zara-, Mango- meg Women’ Secret-zacskója. Ezekben a naponta váltogatott, papír reklámtáskákban hordta a tankönyveit is, és föléjük mindig begyűrt egy a turkálóban szerzett, feliratos trikót. Ha megkérdezték, mi van nála, akkor azt válaszolta, hogy ruha. Hogy ma beugrott a Zarába, mert megérkezett az új, tavaszi kollekció. És olyankor néztek rá, mint a hülyére, hogy milyen kollekció, de ő tovább riszálta magát. Sose vette észre, mennyire gáz, amit csinál.
Mivel a műhelyben azt az egy, idős fényezőt kivéve senki tette szóvá, hogy ugyan mit keres itt ez a gyerek, a Hugi egyre többször jelent meg a bátyjával. A szerelők inkább örültek neki. Helyes kislánynak tűnt, és legalább volt, aki kávét hozzon nekik. Ők is rendszeresen rákérdeztek a Hugi reklámtáskáira, hadd örüljön a gyerek, és a kislány nekik is mindig azt felelte nyávogva, hogy tegnap reggel volt a Zarában vagy a Mangóban. Olyanokat volt képes mondani, hogy kollekcióváltásnál érdemes nyitásra odamenni, mert hamar elkapkodják a legjobb darabokat. Nap közben szeretett átsétálni az udvarban álló a másik épületbe is, ahol színesfémet árultak. Nagy tekercsekben állt a rézlemez, a kályhacső, meg pálcába öntött a forrasztócin, ami úgy nézett ki, mintha ezüstrudakat pakoltak volna egymásra. Tetszett neki az a sok titokzatos, csillogó kupac.
A bátyja egy ütött-kopott Daciával járt be dolgozni. A Hugi mellette ült elöl, és amikor a kapu elé értek, mindig abbahagyta az éneklést. Udvariasan kiköszönt a sorompónál álló embernek, hogy jó reggelt kívánok. Szépen mosolygott is hozzá, nehogy genyózzon a kapus, hogy mit csinál itt már megint.
Egyik délután, hazafelé menet, amikor kanyarodtak volna ki az udvarról, leintették őket. A fiú meglepődött, hogy talán nem ismerték fel, vagy mi, de amikor a sorompó továbbra sem emelkedett fel, kénytelen volt kiszállni a volán mellől. Attól tartott, hogy a hülye Hugi esetleg elhozott magának valamit a színesfémesektől: már többször mondogatta otthon, hogy abból a forrasztócinből frankón tudna hajtogatni magának karkötőt. A srác a kapushoz beszélt, aki lehajolt egy nyomtatott papírhoz, és ott mutatott rajta valamit. A Hugi a kocsiból figyelte a jelenetet.
A kapus tovább pofázott, de bentről, az autóból nem lehetett hallani, hogy mit mond. Böködött arra a papírlapra, és mutogatott a hátsó épület felé. Kezdett elég uncsi lenni az egész. A Hugi legszívesebben kiszállt volna, de eszébe jutott, hogy neki itt kell maradnia és kussolni, különben legközelebb mehet iskolába. Nyomogatta a telefonját, pislogott kifelé a piszkos szélvédőn.
Hosszú percek teltek el. A bátyja bement a kapussal az irodába. Mi a fasz van már, morgott a lábával dobolva a Hugi. Kinyitotta a kocsiajtót. Akkor meglátta, hogy ott van az oldalrekeszbe állítva egy ezüstszínű kólásüveg. Megrázta, még volt benne. A bátyja már pont jött visszafele, úgyhogy gyorsan kivette és felhajtotta.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!