Georg Büchner: Woyzeck. Paneldráma egy igaz történet alapján, Nemzeti Színház.
Sajátos paneldrámát tett elénk a Sztalker Csoport fjú csapata, Büchner után szabadon. Panelban ülünk magunk is – bezárva egy szűk térbe, ahol a reluxa és a szellőzők rácsként vetülnek az ott lakókra, a szemét meg csak gyűlik és gyűlik. A garzon tovább zsúfolódik, mikor a tévéből sorra másznak elő a benne szereplők. A médiával az egész világ kitárulni látszik, vagy legalábbis azzal az érzettel csal meg. Valóságosnak tűnik a talmi, a valóság így lesz talmi. A fal körülöttünk bulvárlapokkal van tapétázva. Reklámok, márkanevek repkednek, főzőműsorok, szappanoperák, táncshow-k sztárjai lepik el a szobát. Agymosott, lezüllesztett horda zsongja körül Woyzecket. Itt most a tv-csatornák lesznek Woyzeck borsói, amelyek egyre építik le.
Szabó Sebestyén László Doktora hobbitként szól hozzánk, és eljátszik azzal, hogy az egyik pillanatban civilt alakít, a másikban hobbitot, a végén azonban már maga sem tudja, melyik is ő. Nagy Márk kinyúlt pulóverében, idegenségérzettel, lázas értetlenséggel szemében ideális címszereplő. Az elidegenedett kisember eszenciája.
Erőteljesen, izgalmasan és kellő őrülettel indul hát az előadás, hanem aztán a második felére kifárad, öncélúvá és önismétlődővé válnak a gegek. Ahelyett, hogy elmélyülnének, egyre közhelyesebbé és egysíkúbbá lesznek. Diákcsínyes bohóckodássá sekélyesedik az előadás, ahol nagy energiák, friss ötletek működnek, azért, hogy minél nagyobbat szóljon e fiatalos adaptáció.
Marie (Barta Ágnes) könnyű- vérű, unatkozó kismamaként kurválkodik. Nincs kétely, lebegtetés, Marie bűnös-e vagy sem. Mint ahogy Woyzecket meg egyértelműen felmentjük itt, olyan züllött és mocskos körülötte minden és mindenki. Sőt, a helyében mi már jóval hamarabb kitekertük volna ennek a léha, primitív nőnek a nyakát. Felmerül ugyan bennünk, netán az egész orgia csak az ő láz- álma, csupán hallucinál a média agymosó hatására, ám itt nincs igazából felvetve ez a kérdés.
Ifj. Vidnyánszky Attila Félkegyelmű-parafrázisként, a Dosztojevszkij-mű profán változataként rendezte meg a Woyzecket. Kevéssé sikerült munkája ez a tehetséges színész-rendezőnek. Mindenesetre trendi előadás született.
Ifj. Vidnyánszky Attilának láthatóan fontos volt, hogy a kultusz, elvárások ne bénítsák le és kössék gúzsba. Így bár valóban pimaszul nyúl a műhöz, bosszantó és fájó a sok elpazarolt, kisiklott kreatív energia.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!
