Maszat van az égen. Ne koszt keressenek derült éjszakán a csillagszőnyeget kémlelve. Maszat ugyanis egy szabványos, mindössze egykilós doboz, telepakolva műegyetemi leleménnyel. Épp szerdán lesz egy éve, hogy az Európai Űrügynökség (ESA) vadonatúj Vega hordozórakétája Francia Guyanából a világűrbe juttatta az első magyar fejlesztésű műholdat.
Maszat becenevét ifjú alkotóitól kapta, hivatalosan Masat-1 (MO-72) néven tartják nyilván, ami a magyar és a szatellit szavakból ered. Az élettartamát három hónapra tervezték, ám már egy éve rendületlenül kering odafenn. Az útját követő rádióamatőröket és a műegyetemi „Maszat-csapatot” leszámítva kevesen tudják, mi is lett vele. Vajon működik még?
„Hibátlanul! Folyamatosan ontja az információkat. Fotókat készít, mérési adatokat küld például a hőmérsékletről, a mágneses irányokról, a műhold Naphoz viszonyított helyzetéről, az áramkörök fogyasztásáról – mondja büszkén Horváth Gyula adjunktus, a Masat-1 projektmenedzsere. – Azért gyűjtünk ilyen sokféle adatot, mert ez az első teljesen saját fejlesztésű műholdunk, és kíváncsiak vagyunk, hogy az általunk kitalált és megvalósított rendszerek mennyire működőképesek a világűrben.”
Az egyetemen már 2006-ban bemutattak egy mindössze „egyliteres” kis műholdat, a Würzburgi Egyetemét. S amikor egy évvel később a lengyelekét is megismerhették, egy lelkes hallgató feltette a kérdést: mi lenne, ha sajátot készítenének? A tanárok és a diákok is rákattantak az ügyre. Pedig nem csekélységről van szó: például a német miniműholdat 1,2 millió eurós költségvetéssel építették. Ám a magyar fejlesztéshez nem állt rendelkezésre ilyen komoly összeg. Az egyetem adta az oktatói és a technikai hátteret, és szponzorokat is találtak, így a tucatnyi emberből álló csapatnak végül önerőből és eszközbeli, szolgáltatási támogatásokból sikerült megoldania mindent. Csak a fejlesztésére több mint 56 ezer mérnökórát fordítottak karitatív módon.
S ha Nobel- vagy Széchenyi-díjat nem is kaptak érte, de azért nem panaszkodhatnak: a Magyar Posta Masat-1 emlékbélyeget, a Nemzeti Bank emlékérmét adott ki, a főváros Pro Urbe-díjasai lettek, elnyerték a Szellemi Tulajdon Nemzeti Hivatala Millennium-díját, s az RTL Klub nézői tavaly nekik ítélték „Az év embere” titulust. És kell-e nagyobb szakmai elismerés, mint ha egy nemzetközi űrkutatási konferencián buzgón jegyzeteli a hallgatóság a kevesebb, mint nyolc Rubik-kockányi térfogatú Masat-1 újításait…? Volt belőlük vagy félszáz. Persze a „mélyműszakiak” csak a szakértőknek izgalmasak, de akad mindenki számára érthető is.
A készítők – talán mert a „küldetés” ennyi nehézség és munka árán valósulhatott meg – biztosra mentek: „A fedélzetén – ami a nagyobb műholdaknál természetes – minden kritikus rendszert megkettőztünk. Ha az egyik tönkremegy, ott a tartalék; így két műhold van elrejtve – egy dobozban. Földi irányítóállomásból is kettő van: egyik a Műegyetemen, a másik pedig egy kolléga érdi kertjében. S készítettünk egy olyan szoftvert is, amivel a világ rádióamatőrei bárhol vehetik Maszat jeleit, követhetik a műholdat, és elküldhetik az adatokat a hazai csapatnak. Így megsokszorozhattuk az összegyűlt adatmennyiséget. Egy hét alatt összeállt a rádiós világlefedettség, és a Masat- 1-et a sugárzott adatok mennyisége és minősége alapján rádióamatőr műholdként regisztrálták, a világon hetvenkettedikként. Így került a neve mögé az (MO-72) jel.”
A Masat-1-nek köszönhetően hazánk az önállóan műholdat építő országok között – azokat is ideszámítva, akik vásárolt alkatrészekből építették a magukét – a világon a negyvennyolcadik. De akik teljesen maguk fejlesztették, mint a mieink, talán húszan se lehetnek… Ötvennél kevesebb egyetem próbálkozott műholdépítéssel, sokuk sikertelenül. És ne feledjük: korábban a NASA háromszor nagyobbja is néma maradt, a Boeing ugyanekkora műholdjánál pedig jobb fotókat készített a Földről a „Maszat”.
Az új rakétatípusok első startja az esetek kétharmadában kudarccal végződik, így volt ok ünnepelni egy évvel ezelőtt, amikor a fellövés után pár órával később „megszólalt” a Masat-1. Floridából hívták a csapatot, hogy egy ottani földi állomás is fogta a jelét, majd három héttel a rajt után elkészültek az első űrfotói a Földről. Csak egyszer aggódtak nagyon a kis Maszatért, októberben egy kínai műholdalkatrész, egy űrszemét csak 170 méterre száguldott el mellette. És lesz ok az ünneplésre szerdán is: az első évfordulón nyílt szakmai napot tartanak bemutatókkal, s beszámolnak a Masat-1 – olykor még az alkotógárdát is meglepő – teljesítményeiről. (Nemcsak a műholdról, de az eseményről is tájékozódhatnak a www.cubesat.hu címen, vagy a Masat-1 Facebook oldalán – A szerk.)
Hanem az első magyar műhold sorsa megpecsételődött. Ha működik is addig, 2016 táján a gravitációnak köszönhetően mindenképp véget ér a missziója, belép a légkörbe és teljesen elég. De a legfőbb küldetését máris teljesítette: kinevelte az első hazai űripari mérnököket, akik nélkül nem készülhet el a Masat-2. Ezt az ugyancsak „egyliteres” projektet most készítik elő, azután pedig jöhet a „háromliteres” Masat, ami sokkal jobb felbontású kameráival, összetettebb információival alkalmas lesz a Föld megfigyelésére. Több ilyen egység, hálózattá szervezve pedig már profitot is hozhat: hasznosulhat a mezőgazdaságban, a meteorológiában, a környezet- és katasztrófavédelemben. Azért kémműholdnak még ez sem lenne ideális méretű, talán majd egy 12 literes – nekünk óriási – Masat…
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!