Hazugsággyár

A vétkes riportert egyetlen bűnbakként elbocsátották, a rútul becsapott TV2 elhatárolódik és sajnálja magát. Bár Vujity Tvrtko azt állítja, soha még nem fordult elő álriport a műsor 13 éves történetében, látva a szerkesztők gyanútlanságát, avagy gondatlanságát, valamint hogy riporterük megvezette még a belső vizsgálatot végző feletteseit is, csak szeretnénk hinni neki.

Az évtized sajtóbotrányai közt is számos kamusztori akad. A hazugság­gyárosokat többnyire saját kollégáik leplezik le, itt nincs lojalitás. Nem működnek az olyan kifogások sem, hogy a szerkesztő sztorit akart, sürgetett a lapzárta, a gyakornokok ollózták össze az anyagot, elfelejtették megjelölni a forrást, meggyőződni az informátorok szavahihetőségéről, netán kiírni, hogy a felvétel illusztráció. A tettestárs mindig a szerkesztő, az ő dolga felügyelni és ellenőrizni, mi kerül adásba vagy nyomtatásba.

A New York Timesba álinterjúkat és kitalált cikkeket leadó, akkorra már sztárújságíró Jayson Blairt is szerkesztőjével és főszerkesztőjével együtt menesztették. Nálunk a sok bajt okozó Teller-levélért elég volt egy elnézést elmormolni.

Akárcsak Frei Tamás az orosz bérgyilkossal, a legtöbben saját hírverésüknek hála buktak le. Vagy csak simán lúzerek, mint a sportújságíró, aki a meccs előtt írta meg cikkét, és két olyan kosarast is pályára léptetett, akik nem is játszottak. Hamar utolérték a norvég riportert is, aki Bill Gatesszel készített nagyinterjút egy repülőúton, ugyanis a Microsoft-mogul ekkoriban már csak magángépén közlekedett. Lelepleződött már a képeit manipuláló sztárfotóriporter is, ám a legnagyobb blamázs az volt, mikor a Washington Post újságírónőjének szégyenszemre vissza kellett adnia a Pulitzer-díját, amit egy (túl jól sikerült) kitalált riportért kapott.

Még a nagy amerikai hírcsatorna, a CBS is belefutott egy kamuriportba: George W. Bush akkori elnökről állították, hogy a vietnami háború alatt kibújt katonai kötelezettségei alól, ám az ezt igazoló iratok hamisítványok voltak. Bár itt a riportalany vitte az újságírókat a kukoricásba, három fejes is repült a riporter és a műsorvezető után. Utóbb ők ketten – sikertelenül – perelték a csatornát, amiért belőlük csinált bűnbakot.

Ha Kínában lennénk, a Napló stábját talán már le is tartóztatták volna, mint azt a pekingi riportert, aki rejtett kamerák előtt eljátszatta pár bevándorló munkással (még ott is másra bízzák a piszkos munkát), hogy nátronlúgba áztatott kartonpapírral és disznózsírral töltik a húsos batyut, ezt a népszerű nemzeti eledelt. Az újságíró nem csak az ország jó hírét rontotta, de pánikot is keltett, ezért egy év börtönt kapott. A Napló a fabrikált kukoricalopással az országot ugyan nem (bár szegény Sajónémetiek biztos nem ugrálnak örömükben), de az újságírókat lejáratta. A Médiatanács is arra szólít fel blogján, ne higgyünk el mindent, amit a tévében látunk. Attól tartok, ezt többen úgy értik, nem a saját érdekünkben van szükség a tudatos és figyelmes médiafogyasztásra, hanem mert a tévések kihazudják a szemünket is.

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!