Új élet a Marson

Nagy a tolongás mostanság a Mars-expedíciókra jelentkezők között: már több mint ötszázan jelentkeztek az amerikai Mars Citizenship Program felhívására, mely húsz éven belül indítaná első telepesjáratát naprendszerünk negyedik bolygójára. Igaz, az önkéntes adományok (tízezertől egymillió dollárig) révén „polgárjogot” nyert jelöltek közül majdan sorsolással döntik el, ki utazhat. Ráadásul retúrjegyet lehetetlen váltani, csak odaút van, a visszatérés lehetőségét kizárják, ugyanis az túl költséges, állítják a számításokat végzők. Nem csoda, hogy volt, aki házastársát fizette be a „nyerő” utazásra. Közeli időpontra tette a Mars meghódítását az Inspiration Mars Foundation, mely a világ első űrturistájának, a milliárdos Dennis Titónak a csapatát fedi. (Tito 2001-ben húszmillió dollárt fizetett azért, hogy egy hetet tölthessen a Nemzetközi Űrállomáson, ahová egy orosz Szojuz-űrhajó szállította.) Ők 2018 januárjában indítanák az első emberpárt a vörös bolygó felé, mivel a két égitest ekkor lesz a legközelebb egymáshoz: így akár ötszáz nap alatt megjárható oda-vissza a távolság. S hogy miért párt, ráadásul idősebb kettőst küldenének? Erről a csapat vezetője, Jane Poynter nyilatkozott: kiemelten fontosnak tartja a bizalmat, az összeszokottságot és egymás elfogadását, ráadásul az öregebb szervezetre kevésbé számít károsítónak az út során elszenvedett sugárzás. Az űrbeli párosnak fényképezkedni és méréseket végezni is lesz ideje a bolygó körül, mivel leszállni nem fognak – mivel a bolygó elhagyására még nincs kifejlesztett technika. Mindenesetre ők is szorgosan gyűjtik a szponzorokat, mert a „Mission for America” elnevezést nyert felfedezőkörúthoz Tito pénze sem elég. Azt viszont már felmérték, hogy a takarékoskodás és a szorongás jegyében fog telni az emberpár repülése – ám WC-papírból így is 28 kg szükséges!

A holland Mars One elnevezésű társaság 18 életévét betöltött földlakók jelentkezését várja a reménybeli első 2022-es Mars-útjára honlapján, s máris több ezren reagáltak a nem mindennapi és a visszatérést nem biztosító expedícióra. A hatszor négyfős társasutazókat televíziós valóságshow keretében válogatnák ki, és ’22- től évente bocsátanák a világűrbe, kifejezetten a kolonizáció szándékával. Így 2033-ban már népes, 20 fős lakosság fogadná a NASA asztronautáit, akik a jelenlegi tervek szerint akkor érnének oda összeszedni a Mars körüli tevékenységüket már befejező robotokat. (Az említetteken kívül az indiai és az orosz űrkutatás tervezi egyre komolyabban az interplanetáris fajjá válást a mégoly szerény kirajzás, diaszpóra által.) Mivel a Mars One nemcsak több magán űrkutatásra specializálódott vállalkozás, de a Big Brother valóságshow atyja, Paul Römer támogatását is magáénak tudja, nem kétséges, hogy kiemelt médiafigyelem fogja kísérni a bolygóváltó űrhajósok kiválasztást és felkészítését, az utazásukról nem is beszélve.

Areográf fantáziák

Naprendszerünk negyedik bolygója a harmadik leglakottabb égitest – a tudományos és az irodalmi képzelet által minden bizonnyal. Az olasz vízmérnök és asztronómus Giovanni Virginio Schiaparelli marsi csatornáinak („canale”) 1877-es szenzációja éppúgy utat engedett a görög Árész (a latin Mars) hadisten nevéből származtatott areográfia megalkotói fantáziája szabadabb szárnyalásának, mint a szépirodalom – elsősorban science fiction – művelőinek. E fantasztikus munkák közül a legkorábbinak és legismertebbnek H. G. Wells Világok harca (1898), valamint a Tarzan-ciklus írójaként is ismert Edgar Rice Burroughs tízkötetes Mars-sorozata (1912–43; első kötet: A Mars hercegnője) számít. Előbbi hírhedtségét Orson Welles 1938. október 30-i rádiójáték-adaptációja alapozta meg, melynek sugárzása nyomán pánik tört ki a hallgatóság körében, valósnak gondolva az inváziót… Ugyanebben az évben jelent meg C. S. Lewis A csendes bolygó című regénye, mely a wellsi „rossz idegenek”-kel szemben filozofikus módon közelít az idegenség témaköréhez – nála a marsi fajok intelligensek. Mindenki által ismert Ray Bradbury Marsbéli krónikák című 1950-ben megjelent munkája (vagy a belőle készült tv-sorozat, 1980), melyben földi kolóniák dúlják föl a vörös bolygó őslakóinak életét. De a legnagyobb sci-fi íróinkat is megihlette a Mars szelleme: Asimov Űrvadász-sorozatában (1952–58), Arthur C. Clark, A Mars titka című regényében (1951), Robert Silverberg – többek között az – Új kolóniájában (1957) fedezi fel magának az amerikai képregényekben kitalált zöld idegenek hazáját. Akiket Fredric Brown már el is tanácsol az ideutazgatástól (Marslakók, mars haza!, 1955). Így az Időugrás a Marson regényben (1962) ismét a Mars sivatagjait rójuk, de ezek már csak díszletként szolgálnak a Philip K. Dick-i paranoia számára… Hogy aztán a terraformálás reményében Kim Stanley Robinson Mars-trilógiájának társadalmi problémái révén (1993–1996; magyarul az első, a Vörös Mars olvasható) „ismét a Földön találjuk magunkat”.

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!