Abszint és több névtelen trópusi bogár társaságában ünnepli születésnapját Dzsibutiban egy utazási magazin újságírója. Ez nem egy Rejtő-elbeszélés nyitánya, hanem Trenka Csaba Gábor nyár elején megjelent Place Rimbaud című alternatív történelmi regényének alaphelyzete.
– „Úgy szeretném, ha lenne Budapesten egy török és/vagy arab városrész is, minaretekkel, mecsetekkel, mindennel, ahogy kell” – olvasható a honlapján. Miért szeretné?
– Mert az iszlám keretezte építészeti dizájn egészen fantasztikus – egy időben építészmérnöknek készültem –, nekem sokkal jobban tetszik, mint az európai nagyvárosoké, különösen a fővárosunké. Budapest jellegzetes kelet-közép-európai város, helyenként nagyon szép épületekkel, részletekkel, de összességében hihetetlen unalmasnak találom.
– Mennyire tartja reálisnak a megvalósulását?
– A kilencvenes években volt egy mendemonda, fogalmam sincs igaz-e. E szerint arab üzletemberek szerették volna felvásárolni Gül Baba türbéjének környékét, hogy szállodát, mecsetet építsenek köré. Néhány háztömbnyi területről volt szó, de persze megbukott a nagy nemzeti ellenállás miatt. Szóval nálunk nincs sok esélye egy arab negyednek. Nem úgy, mint Párizsban, Berlinben, Londonban.
– Az építészeten kívül is vonzza az iszlám?
– Csak a kulturális közeget sokszínűbbé tevő hatása. Emellett nagyon őszintének tartom vallásként: amikor késő alkonyatkor a müezzin kántálása visszhangzik a városok felett, az annak a félelemnek a bevallása, amit a világmindenség feneketlensége miatt érzünk…
– A Place Rimbaud-ban mindenesetre megvalósul az álma: a Tabán-környéki II. Ramszesz téren a Magyar Nemzeti Iszlámdemokrata Néppárt tüntet a franciák és a törökök ellen. Fricska a jelenkori magyar nemzeti politika felé?
– Van ilyen áthallása, miközben 2002-ben írtam a regényt, de ez már akkor is aktuális volt – maga a kelet-európai, kafkai abszurd. Ahol a Jobbik vadul kiáll a palesztin jogok mellett, miközben arabokat vernek a sarkon…
– Ráadásul magyar magyarnak is farkasa…
– Van egy nagyon kedves történetem ezzel kapcsolatban. A Nyugati pályaudvaron ácsorogtam, mikor befutott a bukaresti nemzetközi gyors, a peronon pedig tetovált kopasz fiatalemberek szórólapozták szélsőjobbos propagandájukat. A vonatról egy szép szál ébenfekete srác is leszállt, majd miután félve körbenézett, egyenesen feléjük sietett, s ékes magyar nyelven, enyhe csíki tájszólással megkérdezte, merre van a Nagymező utca. Ezek köpni-nyelni nem tudtak, föl voltak háborodva, mit képzel! Az éjfekete fiú pedig elmondta, hogy ő bizony tősgyökeres magyar, ott áll a Hargitán, védi az ezeréves határt. Igaz, az apja Bukarestben tanuló egyetemista volt Afrikából, de ő Erdélyben nőtt föl, nem is tud más nyelven, csak magyarul. Végül a bőrfejűek nagy egyetértésben mentek sörözni a „kicsit hibás, de jó” magyarral.
– Mi volt a regény alapkoncepciója?
– Egy alternatív történelmi regényt csak olyan történelmi eseményre lehet alapozni, ami ténylegesen kétes kimenetelű volt a maga idejében. Mivel elképzelésem szerint egy frankofon világbirodalmat szerettem volna teremteni, a mai angolszász helyett, egészen Napóleon 1812-es oroszországi hadjáratáig kellett hátrálnom, s onnan győztesként kihoznom őt, ami benne volt a pakliban.
– Krimi, kémtörténet, cyberpunk, erotikával fűszerezve – sokféle műfajt vegyít az elbeszéléseiben.
– Igazából többszörösen álcázott szövegeket írok: csak imitálom ezeket a műfajokat, a történetekkel valójában szembemegyek az olvasói elvárásoknak. Mindennapi, apró történetek kerülnek idegennek tetsző környezetbe. Például egy novellámban iszlám környezetben, Kisvárdán ukrán parasztok dromedárokon csempészik a cigarettát, miközben ez csak háttér, én egy fura szerelmi történetet mesélek el.
– Miként vélekedik az önre aggatott „magyar William Gibson” jelzőről?
– A mai napig nem olvastam egy sorát se. A sci-fi tekintetében Asimov Alapítvány-trilógiája volt meghatározó számomra, a cyberpunk pedig alkati tulajdonságom…
– Kultszerzőnek tartják – átok ez vagy siker?
– Volt idő, mikor átoknak tartottam, aztán rájöttem, hogy az elmúlt évtizedek magyar irodalmához képest annyira alternatív dolgokat csinálok, hogy nem várhatom el éppen a mainstream kiadóktól, hogy ők adják ki a könyveimet. Bízom benne, megtalál a saját közönségem. És éppen ezért egyszer akár még mainstreambe is bekerülhetnek.
NÉVJEGY:
TRENKA CSABA GÁBOR jövőre lesz 55 éves.
- íróként a Place Rimbaud a negyedik kötete – korábbi könyvei: Egyenlítői magyar Afrika (1990, 2010), Szaurusztánc (1995), Galaktikus pornográfia (2002)
- forgatókönyvíróként a Barátok közt, a Marslakók, újabban a kereskedelmi tévék doku-realityjeit jegyzi
- általános iskolában ének-zene, középiskolában matematika–fizika tagozaton, egyetemen magyar-történelem szakon végzett
- Tunéziában és Kínában dokumentumfilmeket forgatott
- Szöszi paradicsoma című filmforgatókönyve teljes egészében olvasható a honlapján
- Érinthetetlenek című regénye – a szegedi fiatalkorról a hetvenes évek közepén – kiadásra kész. Hamarosan ismét hozzáférhető lesz a Szaurusztánc is. Készül a Place Rimbaud folytatása, sőt a tervek szerint trilógiává bővül
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!