„A múlt ködébe hajolva nem könynyű tisztán látni” – írja a kötet szerzője, aki következetesen 1856-ra teszi Petőfi Sándor halálának évét.
Mind az idézett megfogalmazás, mind a konszenzussal szembemenő „adat” felkeltheti az olvasó gyanúját a könyv tudományos jellegét tekintve, de e gyanút maga a szerző oszlatja el. Bevezetőjében gyorsan leszögezi: „ez a kötet nem tudományos munka”. Inkább némi szórakozást kínáló, komoly, elkötelezett, évtizedes kutatást maga mögött tudó „játék”, aminek maga a költő írta a fejezetek „kedvcsináló” ajánlóit. A „tétje” pedig nem kisebb, mint feltérképezni Petőfi szülei testvéreinek felmenőit és utódjait, Petőfi-rokonságuk tudatának ezernyi variációját.
És a leszármazási szálak egészen Japánig is elérnek, de van olyan rokon, aki március 15-én született, és a Nemzeti Múzeummal szemközt lakott! Egy oldalági leszármazott pedig így nyilatkozik: „Egyébként nem is tagadhatnánk le a származásunkat, hiszen igencsak heves a természetünk. kiskoromban sokszor dorgáltak a szüleim, hogy pont olyan forrófejű vagyok, mint Petőfi volt.
De van még valami, ami közös bennünk, a fogrendellenesség. Tízéves koromban kinőtt a »farkasfogam«, s ugyanez a helyzet az unokatestvéremnél és az unokahúgomnál.
Tudjuk, hogy a költőnek is agyarként állt ki a bal felső szemfoga. Számunkra ez újabb bizonyíték. Akár genetikai rokonságnak is felfoghatjuk.” [A könyv borítóján is egy távoli másod-unokatestvér fotója látható, Lutz Péter Károlyé (1920–73), „aki az 1956-os forradalom idején elszavalta Petőfitől a »Talpra magyar!«-t (…) elég ránézni a képre: nagyon hasonlít oldalági rokonára”.]
A fényképekkel, családfarajzokkal gazdagon illusztrált kötet tele van hasonlóan izgalmasnak ígérkező élettöredékekkel, történelmi anekdotákkal (Sisi, azaz Erzsébet királyné és a császár pihenője egy anyai ági rokon csárdájában), a feltárható vérvonalak meglepő elágazásaival (l. Hankiss Elemér felmenőinek kapcsolódását a Petrovicsokhoz).
Ha kellően visszamegyünk az időben, genetikailag bizonyíthatóan minden ma élő ember közös őstől ered, ergo így vagy úgy mindannyian rokonai vagyunk egymásnak – ha akarjuk, ha nem. Ezt deklaráltan állítják deklarált tudósok deklaráltan tudományos munkáikban.
A szerző Petőfi-szemüvegén át most ennek a rokonságnak egy metszetét olvashatjuk.
(Borzák Tibor: Rokonom, Petőfi. BT-Press, 2016. 204 o.)
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!