Utazás a női fejben

A galéria négy szobájának falaira hosszú csíkokban felragasztott kisméretű fotók között találni mindenfélét: csendéleteket, portrékat, épület-és utcai fotókat, testek részleteit – sokszor olyan szögből/szemszögből, ahogy valóban egy nő néz magára – elkapott pillanatokat, és nagy műgonddal beállított kompozíciókat is. A fotófolyamban, aminek darabjait a nagy mennyiség miatt nehéz lenne egyenként értelmezni (csupán két fotót nagyítottak poszterméretűre), a közös a női nézőpont, illetve a női lét mindennapos kérdései az egészen banális mozzanatoktól a nagy érzelmekig.

Tulajdonképpen ez volt a MOME főleg divat- és tárgyfotózással foglalkozó végzősének „missziója”; a mindennapi eseményeket dolgozta át szimbolikus motívumokká, saját történeteit igyekezett univerzálissá változtatni, hogy így a női szerepek, a társadalmi elvárások és az illem bonyolult viszonyrendszeréről mutasson valami általánosat. A kiállítás katalógus-újságában azt írja, már kiskorában megfigyelte a férfi nézőpont hegemóniáját, amely tulajdonképpen az „általános nézőpont”, és az foglalkoztatja, hogyan lehet ebből kilépni. Éppen azért a szinte befogadhatatlan mennyiségű fotó között sétálgatva az az érzésünk támad: szándékosan áraszt el, mindent meg akar mutatni a saját szemszögéből. Az egész kicsit tényleg arra emlékeztet, mintha valakinek beköltöznénk a fejébe, és az ide-oda suhanó, csapongó gondolatfoszlányaival utaznánk – van, ami felett egy pillanat alatt továbbsiklunk, néhány előtt hosszabban elidőzünk, mások jó időre megragadnak.

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!