Az első Üvegtigris báját és térdcsapkodós poénjait hozza vissza a harmadik rész, az is feltétlen nézze meg, akinek a második nem volt az igazi. Persze már azon is röhögtünk, ahogy sorra megjelent a gyorsbüfé válogatott törzsközönsége, akik úgy pottyantak vissza szerepükbe, mintha még mindig 2001 nyarát írnánk a Garancsi-tó partján.
A legkiválóbb antré mégis Rókáé (Gáspár Sándor), a film pedig akkor kezdett el igazán élni, mikor Csoki (Csuja Imre) elsütötte – szó szerint – az első óriási poént. Lali (Rudolf Péter) ezúttal nem csak a társaság középpontja, ez a rész az ő nagy napjának története, ami már majdnem jó is, az ő szavával élve, határeset. Miután egy torkán akadt fogpiszkáló miatt lepereg előtte az élete, végre fejest ugrik a kalandok sűrűjébe. Elköt egy luxusautót és ezzel elbitorolja a tulaj, dr. Csopkai Ferenc dr. (Kamarás Iván) életét, csakhogy még nagyobb adag slamasztikával együtt, mint a befagyott hűtő, vagy a szemtelenkedő cimborák a büfékocsinál. Barátai persze féltőleg utánaerednek, és bár csak a fináléra futnak be, párhuzamos kalandjaikon visongva nevetünk.
Csuja Imre végre igen hangsúlyos a filmben, teljes joggal, ő az Üvegtigris Eric Cartmanje, a legnagyobb arc. A másik kivételesen jó alakítás Gáspár Sándoré, aki egy székhez kötözve a zacskó chipsszel, illetve az átok görögdinnyékkel felejthetetlen magánszámokat alkotott. Sanyika, vagyis Horváth Lajos Ottó hű fegyverhordozóként kíséri Lalit a nagy kalandra, ahogy Cingárék mondják: ilyen kocsi lehet több is, még Lali is, de Sanyika nincs még egy! Meghatott, hogy Rezső (Besenczi Árpád) mellé nem ültettek be új rendőrt az autóbalesetben elhunyt Selmeczi Roland helyére. Besenczi pedig kicsit magányosan is súlyosbítja a humor nehézfiúinak sorát.
A mellékszereplők kissé súlytalanok is voltak, Kálloy-Molnár Pétert kivéve, aki öt másodpercben is óriási arc. Kamarás döcögve, de csak beletalált a szerepbe, míg Szabó Erika végig megszeppenve dobálta csinos tagjait, mint akit valójában feszélyez, hogy bugyiban filmezik. Nem volt igazi femme fatale – ez a magyar színésznők közül az utóbbi évtizedekben csak Dobó Katának ment. Pikali Gerda viszont észbontó komika, egyszerre gyilkosan szarkasztikus és szívdöglesztően szexis, mint az ügyvéd úr elhanyagolt, ámde vérmes asszonykája. Még csak le se kell vennie a ruháját ahhoz, hogy mindezt lássuk benne. Szilágyi Tibornak nem is kellett instrukcióban kiadni, hogy röhögjön, teljesen magával ragadta a jelenet, és joggal feltételezhetjük, hogy a forgatás fergeteges hangulata. Érezzük, hogy jóval többet tettek a filmbe, mint azt forgatókönyvben valaha is meg lehet írni előre.
Miután a nyáron a Szelíd teremtés – A Frankenstein-terv vetítése után a déli összekötő vasúti hídról csaknem rám zuhant egy bazaltkő, nemsokára nyakig ültem az Üvegtigris „átkában” is. A vetítés után pár órával a lerobbant kocsimat támasztottam a Duna- parton, a Parlamenttel szemben, épp ott, ahol Gaben Volgája is megadta magát, és ezen röhögtem, a rám dermedő könnyek között. Folyvást szívat bennünket az élet. Persze mindennek meg lehet találni a napos oldalát, ahogy ezek az imádnivaló antihősök teszik. Na, de hogy ne is legyek kemény?!
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!
