Három előadás a tavaszi évadban egy szerbiai színházrendezőtől, Urbán Andrástól, egy Újvidéken, a másik Kolozsvárott, a harmadik Szabadkán. - "Urbán András Mihail Bakunyin anarchista szövegeiből kollázsol egy itt-ésmost manifesztót Kolozsvár vad deszkáira, színjátszást megújító, színészt felszabadító módon."
A kulturkämpfer szakmák egyik legharcosabbikában, a teátrumiban is tart a „százéves hideg polgárháború”: bal, jobb, bal, jobb, mennek a majmok. Tavaly ilyenkor még a Nemzetibe jártunk, ám most már teljesen mások járnak a Nemzetibe. Tavaly Hendrik Höfgent mértük jedermannokhoz, ma ugyanott Rui Tavares arcmásán derül a nagyérdemű. Direkte gondoltam arra, hogy példámat másik országból hozom. Mert már rég szójátszom azzal, hogy Szerbia múltja Magyarország jelene, meg tán a jövője is. Meg azért, mert friss még az élmény. Három előadást is láttam a tavaszi évadban egy szerbiai színházrendezőtől, Urbán Andrástól, egyet Újvidéken, másikat Kolozsvárott, a harmadikat Szabadkán.
Végel László Neoplanta című regényéből színielőadást rendezni hogyan lehet, azt megelőzően elképzelni sem tudtam. Epikából drámát, jó kihívás mindig! De Urbán Andrást a kritika „Szerbia jelenlegi legjobb színházrendezője”-ként aposztrofálja. Nem véletlenül!
Urbán a színpadra ülteti vendégeit, szembe az üres nézőtérrel. Azt az érzést kelti rögtön, hogy a megváltás érdeklődés hiányában elmarad. A Dornstädter Kávéház népe az ántivilágban, kispolgári idill. De aztán dobrománok, dobrovoljácok, telepesek, csetnikek. Még aztán m. kir. gyalogezred, csendőrök, hideg napok. Aztánaztán partizánok és népirtás újfent. Végel is csak nagyon felnőtten tudta meg anyjától, hány embert is vittek el Szenttamásról, mekkora lett az akkori tömegsír. Később Tito marsallnak Újvidéken magyar pincér szolgál fel, lett faluszélen családi ház, világautó a Zastava. Gyarapodás, téli olimpia és el nem kötelezettek világmozgalma, fehér egyenruha és adriai napsütés. Aztán Tito elvtárs kiszenvedett, előtte még a nagy mű, a balkáni multikulti emberkísérlete összeomlott. A színpadot katonák lepik, megerőszakolt nők, tesztoszterontól duzzadó férfiak, kegyetlen színház, a népszínművi giccs 180 fokos ellentettje.
Hozzáértők szerint a kolozsvári színház ma már az esztétikai konzervativizmus melegágya, márcsak ezért is volt meglepetés, hogy Urbánt Szabadkáról ideejtőernyőztették. Vvegyinszkij Ivanovék karácsonya című darabját varázsolta színpadra, nem kicsit. A szovjet-orosz avantgárdista műve sem könnyű szórakozás, de Urbán az általános világállapot szellemében klasszikushoz nyúl. E darab nem épp szerb–magyar témánkba vágó, jóval általánosabb, ám azt nagyon fontos következtetésként le kell vonni belőle, hogy majd, mikor ismét lesz lehetőség a mai posvány szűrésére, akkor a megújulásból a történeti anarchizmus klasszikusai sem maradhatnak ki.
A Démonok városa a szabadkai Lifka Sándor moziból lett Kosztolányi Dezső Színház játszóhelyén egy meleg és párásodásra hajlamos plasztiksátor, tán negyven néző kétoldalt, padon. Szabadka a démoni város, nehéz és kemény múlttal, prostituált jelennel, maffiatörvénnyel, maffiaállammal, maffiatársadalommal. Az előadás vad és erotikus, és a Vajdaságban ennek súlya van. Itt, Urbán háziszínpadán az erőszak és az erotika nem unatkozó pasaréti úrifiúk időmúlatása. Urbán színpadán nem játszanak, hanem vonulnak, Urbán színpadán élik a masírozást, tavat varázsolnak a közepére és belemaszturbálnak, turisták csudálják Shakespeare nyelvén: bjútiful. A csonkulástörténet magyarul is értelmezhető: a fókuszálatlan hülyeség és mohóság végeredménye lehet majd egy Csonka-Csonkamagyarország, ami már senkinek sem kell, fővárosa: Debrecen.
Hogyan is jutottak – szerb barátaink régebben, mi magunk majd nemsokára – ideáig. Valószínűleg nagyban járul az ismert eredményhez az említett hülyeség. A félreértett helyzetet megfejelő agresszív ego, kivagyiság, a mohóság főbűne, pöffeszkedés, erőfitogtatás. Nincs megváltás, noha érdeklődés volna rá. Ahogy a Danilo Kišnek ajánlott Turbo Paradiso című előadás mottója is mondja: „A menyország nem baszkódik”.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!
