Jodie Foster legújabb drámája akár Bernie Sanders kampányfilmje is lehetne: az amerikai kisember minden búját-baját, kiszolgáltatottságát és dühét szóvá teszi a pénzvilággal, a politikusokkal, a médiával és a teljes rendszerrel szemben. Mégsem válik tudálékossá, sem érzelgőssé, mert a rendező jól időzített iróniával rendre visszarántja az elingoványosodásból, ráadásul feszesen tartja a cselekményt az élő adásban közvetített túszdráma.
Szürreálisan abszurd már a tévéműsor is, melyet a Wall Street-i szakértő, Lee Gates (George Clooney) vezet, táncos show-elemekkel, pénzeső-bejátszásokkal és idióta hangeffektekkel el(ő)adva a száraz tőzsdei híreket. „Ez nem újságírás. De ha komolyabbak lennénk, ki nézné?” – mondja is az adásrendező Patty (Julia Roberts).
Ha már erre kárhoztattak, legalább profin csinálják, és szükség is lesz a hidegvérükre, mikor a stúdióba beállít egy fegyveres fiatalember (Jack O’Connell) és túszul ejti a műsorvezetőt. Nincs vesztenivalója, hiszen az utolsó dollárját is benyelte Gates egyik „tuti tőzsdetippje”, de nemcsak a saját kárát kéri rajta számon, hanem valamennyi amerikai polgárét, akiknek megtakarításaival és egész életével rulettezik a tőzsdemaffia. Kivonulnak a mesterlövészek, Patty pedig a vezérlőben tartja a frontot: hol a Clooney által parádésan alakított, hisztis tévébohóc fülesébe suttog nyugtató mantrákat, hol az operatőrt zavarja közelebb a túszejtőhöz egy előnyösebb felvételért, miközben a stáb a háttérben lázasan nyomozza a tőzsdei bukta valódi okát.
A komikus fordulatok némileg ellenpontozzák „a kiábrándult, kisemmizett kispolgár szembeszáll a hatalmasokkal” klisét, de a film nem is akar váteszi szerepben csillogni, sem vaskos kapitalizmuskritikát leerőltetni a torkunkon. Mert akárcsak a fiktív tévéműsorra, erre is áll: ha komolyabb lenne, ugyan ki akarná megnézni?
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!