A táncosok válnak el leggyakrabban, a cipészek nagyobb eséllyel lesznek alkoholisták, mint az ácsok, és a rendszergazdák jó része boldogtalan – számos meglepő adatot találtunk, amikor a legkülönösebb foglalkozási „ártalmak” nyomába eredtünk.
Kutatásunk a The Week című hetilap listájából indult, melyben a legtöbb „pszichopatát” foglalkoztató ágazatokat sorolták fel: a legtöbb gátlástalan, egocentrikus, impulzív és hataloméhes embert a cégvezetők, a jogászok, a médiában dolgozók, a sebészek, a rendőrök és furcsamód a séfek közt találjuk. A lista ellentétes végén az ápolók, nővérek, terapeuták, fodrászok és kozmetikusok, szociális munkások, tanárok és a könyvelők állnak, vagyis csupa olyan szakma, amelyekhez empátia, türelem, és akár önfeláldozás is szükséges.
A legtöbb rendszeres alkoholfogyasztó a vendéglátósok közt akad, mivel ők szinte bármikor hozzáférnek az italhoz. A BusinessInsider.com portál szerint a pultosok és bármixerek több mint kétszer akkora eséllyel lesznek alkoholisták, mint az átlagember. Őket – ki érti, miért – a cipészek követik, majd az ácsok, szobafestők, építőmunkások és a kertészek, de a sok fizikai munkás mellé bekerültek a zenészek és a reklámiparban dolgozók is, mint akik a leginkább hajlamosak ivásra adni a fejüket.
A legtöbb munkaórát a Totaljobs.com honlap szerint az egészségügyi dolgozók vállalják, utánuk következnek a befektetési bankárok és tőzsdeügynökök, a szemetesek, a segélyszolgálatoknál dolgozók és a séfek. A magánélete azonban a táncosoknak és a koreográfusoknak van a legkevésbé biztonságban: nekik 43 százalékos esélyük van arra, hogy hivatásuk miatt elváljanak. Utánuk a pultosok, a masszőrök, a krupiék és a telefonos ügyfélszolgálatok diszpécserei szerepelnek a listán, akik talán könnyebben ismerkednek munkájuk során. A sokat ügyelő orvosok 29 százalékára várhat válóper, de veszélyben vannak a zenészek, a szórakoztatóiparban dolgozók, valamint – újabb furcsaság – a londinerek házasságai is. Legritkábban a környezetvédelmi mérnökök, látszerészek, határőrök és autópálya-rendőrök, lelkészek, gyermekorvosok és az atomtudósok válnak, így ebből a felsorolásból aligha jöhetünk rá a hosszú, boldog házasság titkára.
Még a családi béke felbomlásánál is aggasztóbb a közvetlen életveszély, melynek legfőképp a tengerészek és a halászok vannak kitéve. Utánuk a pilóták járhatnak a legrosszabbul, de fokozottan fenyegetik az üzemi balesetek az acéliparban dolgozókat, a mezőgazdákat, ácsokat, villanyszerelőket, a teherautó- és kamionsofőröket, rendőröket, taxisofőröket, az építőipari munkásokat és a tűzoltókat.
A Forbes magazin összeállította a legboldogabb szakmák listáját is: első helyen az ingatlanközvetítők állnak, őket követik a minőségbiztosítási mérnökök, az értékesítési vezetők, az építésvezetők, a vezető szoftverfejlesztők, logisztikai menedzserek, vezető titkárnők, informatikai mérnökök és a vezető könyvvizsgálók – csupa nagy önállóságot engedő, megbecsült pozíció birtokosai.
A másik oldalon, a legboldogtalanabb munkavállalók közt találjuk az ügyvédjelölteket, az ügyfélszolgálatosokat és ügyintézőket – akikre az ügyfelek minden gondja-baja zúdul egész nap –, a fokozott stressznek kitett nővéreket, tanárokat, marketingeseket, jogi asszisztenseket, gyógyszerészeket és a szintén állandóan vegzált rendszergazdákat. Ezzel a listával összecseng a Health.com portál felmérése a „legdepressziósabb” szakmákról: a sok negatív élménynek kitett egészségügyi dolgozók, hivatásos ápolók, pincérek és a szociális munkások közül lesznek a legtöbben kedélybetegek. Az átlagnál gyakrabban küzdenek mentális problémákkal a kreatív válságot gyakran átélő művészek, írók és tanárok, és talán a monotónia is nyomasztja az adatrögzítőket, karbantartókat, könyvelőket és a bolti eladókat.
Kevésbé jellemző az idült rossz hangulat azokra, akik szeretett szakmájukat űzhetik: a legelhivatottabb dolgozók közt találjuk az énekeseket, a tűzoltókat, a gyermekorvosokat és az egyetemi tanárokat. Az állatgondozókat és állatorvosokat az állatszeretetük köti a szakmájukhoz, a bűnügyi nyomozókat és a magándetektíveket pedig valószínűleg az igazságérzet és az izgalom motiválja. A lelkészi, a tanári és a sportolói pályát választók számára is elengedhetetlen az odaadás, akárcsak a színészek és a természetgyógyászok számára, de érdekes adat, hogy a börtönőrök, az (adó)ellenőrök és a futárok körében is kiemelkedő a szakmai elhivatottság.
A legmagasabb átlagos IQ-val a sebészek rendelkeznek – számolta ki a CareerCast.com. Ebben nem is kételkednénk, de az már különös, hogy jóval elmaradnak mögöttük a fizikusok, a cégvezetők, a pszichiáterek, a fogászok, a bírák és a jogászok is. A gyógyszerészek átlagos intelligenciahányadosa pedig meghaladja az orvosokét, de még a pilótákét és a csillagászokét is. A pénzügyi elemzők és az atomtudósok után a legmagasabb IQ-val a látszerészek rendelkeznek, őket követik a matematikusok, közgazdászok. Az iskolaigazgatók, mérnökök, fizikoterapeuták és a szociológusok meglepetésre megelőzik a tőzsdei brókereket, a pszichológusokat, és lám, még a filozófusokat is. A postai kézbesítők pedig agyasabbak még a régészeknél és az újságok tudósítóinál is.
A legkreatívabbak a PR-osok, az építészek, a reklámszakemberek, képzőművészek és a formatervezők, és a legjobban gyötri az unalom a kamionsofőröket, katonákat, gyári munkásokat, titkárnőket és az éjjeliőröket. Hiába tartanak tőlük sokan, a fogorvos nem került fel a leghátborzongatóbb foglalkozások, úgymint a toronydaru- kezelő, bányász, herpetológus, helyszínelő, veszélyeshulladék-kezelő, a búvár és első helyen a kórboncnok közé.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!
