Ha a többségi társadalom azonos feltételeket biztosít a mozgássérültek számára, akkor ők is képesek maradandót alkotni és értékeket teremteni. Ezt hivatott bizonyítani a Magyar Nemzeti Galériában szerdán, Újrafestett valóság – Rendhagyó kiállítás a sokszínűség jegyében címmel nyíló tárlat, amely mintegy harminc mozgássérült – szájjal és lábbal festő, illetve más fogyatékossággal élő –, valamint ép képzőművész alkotásait mutatja be.
A 35 éves Mozgássérültek Budapesti Egyesülete júniusban országos felhívást tett közzé, amelyre mozgássérült képzőművészek pályázhattak. Hazánk ban 13 lábbal vagy szájjal festő művész tevékenykedik, közülük ketten szerepelnek a kiállításon: a lábbal festő Kormos László és a szájjal alkotó Krániczné Tóth Dóra.
„Először magamat kellett elfogadnom, csak utána várhattam empátiát a többi embertől. Mára ez, azt hiszem, sikerült is. Dongakézzel, dongalábbal születtem Makón, aztán intézetbe kerültem Budapesten, ahol megtanultam az önálló életet, leérettségiztem. 1996-ban nyertem el a szájjal és lábbal festők ösztöndíját, azóta minden nap több órát festek, legszívesebben virágcsendéleteket. Ez a munkám – vall Dóra. – Évekbe telt, mire az ecset arra ment, amerre én akartam. A legnehezebb az arány megtanulása, a perspektíva eltalálása, hiszen közel kell hajolnom az állványon lévő vászonhoz, s így mindent néhány centiről látok. A festés egyfajta torna: a tolószékben ülve a lábammal tartom magam, az ecsetet a nyelvemmel, a fogaim között tartom, a fejemet mozgatva festek. Elég fárasztó.” Dóra a rendhagyó kiállításra egy virágcsendéletet készített. „Nagy lehetőség és kiváló ötlet ez a tárlat, mindenki tanult valamit: elfogadást, türelmet, más látásmódot, új technikát. Együtt dolgoztunk ép kortárs művészekkel is, barátságok alakultak. A sokszínűség volt az egyik téma, amit meg is valósítottunk.”
Hervé-Lóránth Ervin, belsőépítész, art designeríró- szobrász-festő örömmel vett részt a különleges kiállítás létrejöttében. Együtt festett a mozgáskorlátozottakkal és többféle művet is készített a tárlatra. „Egy játékos alkotótábor volt a közös munka, technikai kérdésekben segítettünk a tolószékes vagy éppen lélegeztető maszkban festőknek. Műhelybeszélgetések és baráti csevejek is voltak. A mozgásukban korlátozottak színesebb, vidámabb képeket készítenek, szebbnek, romantikusabbnak látják világot” – mondja Hervé. A művész egy háromméteres kezet is készített a tárlatra gipszből és hungarocellből, amelynek Intő jel a címe. E mellett Fürjesi Csabával festett két képet, Trunkó Bálint fotós egyik munkájába is „belepiszkált”, készített saját műtermében egy festményt, valamint egy 2,5 méteres oldalakból álló piros kockát, amely az emberi test mozgásainak absztrakcióit követi.
A Magyar Nemzeti Galéria három éve elkezdett Esélyegyenlőségi programjának keretében megvalósuló kiállítás szeptember 5. és október 14. között tekinthető meg. Előzetes regisztráció alapján kerekes székes tárlatvezetéssel, illetve interaktív programokkal, például szájjal és lábbal festéssel is várják a csoportokat.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!
