A nagy halak megeszik a kicsiket – olyan alapigazság ez, amit már jóval a kapitalizmus születése előtt kőbe véstek. Az örök dilemma a könyvesboltokat sem kerüli el: jobb, ha függetlenek maradnak, vagy „betagozódjanak” a nagyokba? Körbenéztünk, milyen módszerekkel csábítják a kis könyvesek a vásárlókat.
Kedves, és az érdeklődők számára mindenképpen fontos kezdeményezés a Kis Könyves Éj, a független könyvesboltokat a figyelem középpontjába állító rendezvény. A hangsúly az érdeklődőkön van. Mert annak kell lenni, ha az ember éjfél táján beugrik egy könyvesboltba. A Könyvfesztiválhoz kapcsolódó esemény (nevéhez méltóan) erről szólt: éjfélig tartottak nyitva a független boltok. Természetesen legtöbbjük programokkal (dedikálásokkal, kiállításokkal, felolvasásokkal, koncertekkel) várták a vásárlókat. De vajon elég ez ahhoz, hogy átszoktassák a vevőket a multiktól magukhoz? A kérdés természetesen költői, a próbálkozás viszont értékelendő.
A legnagyobb bajunk az esti könyvesbolttúrával az volt, hogy sokkal többet nem nyújtott, mint amit egy független könyvesbolt repertoárjában amúgy is megtalálhatunk. Hat helyre látogattunk el, ezek közül mindössze egy jelezte jól látható, utcára helyezett megállítótáblával, hogy esemény van odabent. Így nehéz új vásárlókat szerezni. Talán még ennél is sajnálatosabb, hogy kifejezetten Budapest-specifikus volt a kezdeményezés (csak Vácott és Sopronban volt olyan független könyvesbolt, amelyik részt vett az eseményen).
A könyváruházak könnyedén megtehetik, hogy 12 órás nyitva tartással, akár este 10-ig várják a vásárlókat. Bárki, bármikor beugorhat egy könyvért, jó eséllyel megtalálja. Ennek igazolásaként este 8-kor betértünk egy „nagyba” is, ami bár nem volt zsúfolt, de azért így is sor állt a kasszánál. Ezzel szemben mit nyújthat egy független, kis könyvesbolt?
Talán épp azt, hogy kicsi. Személyesebb – bár senki ne gondolja, hogy a nagy „hodályokban” nincsenek olyan eladók, akik személyre szabottan tudnak könyveket ajánlani a vásárlóknak. Igaz, az nagyüzem. Egy kis boltban kevesebben vannak, de kisebb a kínálat is. A tematikus könyvesboltoknak lehet szerencséjük: ha kifejezetten nyelvkönyvet vagy speciálisan művészeti albumot keresünk, talán jobb eséllyel találjuk meg egy erre szakosodott üzletben, mint egy olyanban, ami az átlagos olvasói igényeket próbálja meg kielégíteni. Viszont nem találunk semmi egyebet, azaz nem tudunk belemélyedni egy izgalmas krimibe, utánanézni a legújabb szépirodalmi sikerkönyvnek, fellapozni a kedvenc gyermekkori mesekönyvünket. A speciális könyvesboltokba csak bemegyünk, levesszük a polcról azt, amire szükségünk van, fizetünk és kimegyünk. A gyermekekre „szakosodott” helyeknek könnyebb a helyzete. Ilyet is láttunk pénteken – borzasztóan aranyos volt! A Pozsonyi Pagony előtt már az utcán rohangáló töpörtyűkbe botlottunk, elkínzott tekintetű szülők próbálták megfékezni őket. Odabent ment a lapozgatás, a diavetítés, kézművesfoglalkozás. A könyvesbolt, amelyik ilyen klassz programokat kínál, biztos számíthat a legkisebbek, és szüleik érdeklődésére. Más kérdés, hogy épp ebben a könyvesboltban nem csak ezen az estén, de minden héten vannak ilyen típusú rendezvények, így valószínűleg rendelkeznek azzal a vásárlói körrel, amelyik (igaz, csak addig, amíg a gyerekek olvassák a mesekönyveket) rendszeresen vissza fog járni.
Hasonló tapasztalatokat szereztünk az Írók Boltjában is, ami irodalmi körökben a legelismertebb könyvesboltnak számít.
Felolvasások voltak, költők és írók jelentek meg, a közönség pedig semmiben sem különbözött egy átlagos napon ide ellátogatótól. Ezen a helyen is rendszeresen szerveznek könyvekhez, irodalomhoz kapcsolódó eseményeket, így sokan gyakori vendégnek számítanak errefelé, azaz állandó vevőkörrel rendelkeznek.
A péntek este legnagyobb tanulsága az volt, hogy egy kis ingyenszendviccsel még mindig el lehet adni bármit. Bár balzsamos volt az este, ezért sokan sétálgattak az utcákon, nem kizárt, hogy néhányan csak azért álltak meg a belvárosi Láng Téka előtt, mert az utcára kihelyezett asztalon falatoznivaló kínálta magát. Amikor mi odaértük, a bolt kongott az ürességtől, az asztal előtt viszont vagy tucatnyian álltak, és majszoltak. Egy későbbi időpontban volt dedikálás is, reméltük, hogy addigra is marad még harapnivaló.
Betértünk olyan boltba is, amelyikben épp (már vagy még) nem volt semmilyen rendezvény. Csak nyitva volt. A Millennium Könyvesházba jólesett bemenni, körülnézni, kedvesek voltak az eladók, de a fizetéskor a zacskóba csúsztatott könyvjelzőn találkoztunk először a Kis Könyves Éj reklámjával. Ettől függetlenül talán itt éreztük magunkat a legjobban – nem volt felhajtás, nem tolongtak a szendvicsekért, nem szólt semmilyen zene. Csak a könyvek voltak, és mi – egy könyvesbolt, aminek kellemes hangulata, barátságos munkatársai és számunkra megfelelően összeválogatott könyvkészlete volt.
A nagy szemlézésben vásároltunk is – így rajtunk nem múlt az este sikere. Mások is lehettek ezzel így, sokakat láttunk zacskóval távozni az egyes boltokból. Hogy visszajönnek-e még, vagy legközelebb máshova ugranak be, ezt nem lehet eldönteni. Az biztos, hogy több hasonló rendezvényre lenne szükség. Nemcsak azért, hogy a vásárlók megismerjék a független könyvesboltokat is, de azért is, mert a tavaszi estéken könyveket lapozgatni rendkívül kellemes elfoglaltság.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!
