Humán bioklimatológia, humán komfort városklimatológia – nem elijesztésül írjuk le ezen tudományterületek neveit. Képviselőik foglalkoznak azzal, hogy ne kapjunk hőgutát egy kánikulai napon. Az emberi szervezet ugyanis, talán mondani sem kell, hőre érzékeny, nem viseli el a nagy hőingadozásokat, a tartósan magas hőemelkedést. Pedig a 2100-ra jósolt globális 6 Celsius-fokos hőmérséklet-növekedés mellett a városok zsúfoltsága jelentős hőváltozásokat generál. Gondoltuk volna, hogy a mindennél vonzóbb városi lét miatt fő majd egyszer a fejünk? Szó szerint.

Már ezer fő szoros egymás mellé települése kimutatható hőemelkedést okoz a környezetéhez képest, egy milliós nagyváros pedig akár 12 fokkal melegebb a szórtabban lakott agglomerációnál, ahogy a belvárosi (építészeti) zsúfoltság is plusz 3-6 fokot eredményezhet. A felhasznált építőanyagok (beton, panel, bitumen, üveg, műanyag) hőtartása sokkal nagyobb a természetes anyagokénál, felületeknél, így jönnek létre a városok forró hőszigetei, a 2-300 méter magasságig fölénk boruló hőburok. Mindehhez hozzáadódik a korszerűtlen fűtési rendszerek és a közlekedés miatt szennyezett levegő hővisszatartása, a városi épülettömegek felületsokasága (kanyoneffektus). Elég lehet egy szélcsendes, felhőmentes égboltú napszak, máris főhetünk a saját levünkben. És akkor a szmog kialakulásának hatványozott lehetőségéről még nem is ejtettünk szót. Vagy a városi szélről, ami a jóval melegebb belvárosi és a hidegebb külkerületi részek hőkülönbségéből jön létre. Vagy a nappalnál is melegebb éjszakákról, amikor a napközben fölvett hő intenzívebb módon visszasugárzik – lakj nyugati fekvésű panellakásban, majd megtapasztalod!

Mit tehetünk a szökőkutakban való tiltott fürdőzés, a vidékre menekülés, a dehidratáció veszélyének állandó, vízzel, sörrel való elhárítása mellett? Például rengeteg zöld parkot létesítünk (nem követve a pécsi Széchenyi téri és Zsolnay-negyedbeli díszburkolat-mánia mintáját), korszerűsítjük és környezetbaráttá tesszük az egykori tömeg-, ma közösséginek hívott közlekedést, házaink falait, tetőit pedig fehérre festjük!

Milánó közepén például hektárnyi erdő magasodik az ég felé: a mintegy 900 fa és egyéb növényzet két, egyenként 119 és 87 méteres toronyház emeletein szökken szárba. A függőleges erdő (Bosco verticale) telepítése, a teraszok zölddé és élővé tétele éppen ezekben a hetekben zajlik. A ma még extravagánsnak ható, botanikusok, építészek és környezetmérnökök együttműködését kívánó zöldfelületek kialakítása a látványosságán túl a levegő minőségének javításában játszik kiemelt szerepet. A kínai metropolisokban is nagy az igény a zöld felületekre. Pekingben a házak tetejére és falaira telepítik a fákat, növényeket a helyhiány miatt. A 19 milliós Sanghajban üvegházak, napelemes energiatermelő tetőkertek kialakítását ösztönzi a városvezetés. 2015-ig 1,5 millió négyzetméter tetőtér zöldesítését tervezik a 29 millióból. A Hunan tartománybeli Zhuzhouban pedig már kertes házakat építettek a bevásárlóközpont tetejére. A korábban kihasználatlan födémek parkosításában, termőterületekké való átalakításában Kína mellett Japán, az Egyesült Államok és az Egyesült Arab Emirátusok járnak az élen.

Nálunk egyelőre nincs ilyen jellegű és léptékű városfejlesztés, de reménykeltő kezdeményezés a budai szélcsatorna megnyitása a gazdasági minisztérium Margit körúti irodaházának tervezett lebontásával. Mérések bizonyítják, hogy a nyolcemeletes, 1971-ben átadott körúti épület környékén a legnagyobb a károsanyag- kibocsátás koncentrációja a megnövekedett közúti forgalom okán. A tervek szerint a 2,5 hektáros belbudai terület alatt mélygarázs épülne, felszínén a Millenárissal összefüggő zöld park jönne létre.

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!