Vékony jégen járók

Közel egy éve a Fővárosi Nagycirkusz előző nyári produkcióját, az Atlantisz gyermekeit ünnepeltük. Nem alaptalanul, minden várakozást felülmúló nézettségű és sikerű előadásuk nemcsak emberfeletti teljesítményeivel és káprázatos látványvilágávalvarázsolt el, de tartalmazta azt a pluszt is, amitől egy cirkusz innovatív és több tud lenni egymás mellé sorjázott számoknál.

Most nyáron jéggé fagyasztják a cirkusz porondját. Ami a vízhez hasonlóan szintén vonzón üdítő kiinduló helyzet a nyári hőségben.

Az igényesen összerakott, elsősorban jelmezei által látványos produkcióban most is erős a revüjelleg. Az idén azonban inkább egy ügyes, keményen dolgozó, professzionális csapatot látunk, mint a csodát. Most nem úgy lépünk ki a cirkuszból, hogy bármi megtörténhet, és mi is képesek lehetünk bármire.

Persze elképesztő gólyalábon és kézen állva korcsolyázni vagy korcsolyában ugrókötelezni, jégen egykerekűzni, de ma már ennél több kell. Ha nem hökkenünk meg az emberfeletti teljesítményektől, még inkább, nem igazán szól a sok ügyesség semmiről (talán a két magyar számot kivéve), akkor bizony hiányérzetünk támad, vagy elkezdjük unni a profizmust.

És ezen nem segít a kényszeredetten számok elé biggyesztett, mélynek mutatkozni kívánó felkonf sem.

Némi vigasz, hogy ha maguk a számok nem is, az artistáik multifunkcionalitása némiképp mégiscsak csodálattal tölthette el az embert. Ráadásul ott volt a két bohóc is, akik izzadságszagú kötelező kűr helyett most az igazi varázst jelentették. Pedig produkciójuk pofonegyszerű volt, semmit nem akartak, csupán játszani, és engedtek minket is gyermekké lenni. A két bohóc mutatványa épp ezáltal szólt valamiről: a játék öröméről. Némi humorral megfűszerezve. A közönség meg, amilyen hálátlan, többre értékelte e laza és lélekkel teli közös játékot, mint a hűvösre tett szuperügyes artistákat.

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!