Manapság „nem illik” menő fehérnemű­boltban vásárolnunk, ha nem a 90-60-90-es álomméretekkel rendelkezünk. Aki nem ilyen, az vagy elszégyelli magát, vagy végeláthatatlan fogyókúrába kezd. Pedig egymás mellett vizsgálva az eredeti, valamint az átalakított képeket, sokkal vonzóbbnak tűnnek az arányos, teltebb Vénuszok. És egy dolgot érdemes megjegyeznünk: azok a reneszánsz korabeliek azért tudtak valamit a női szépségről.

Ugyancsak elgondolkodtató Toledano „A New Kind of Beauty” (Egy újfajta szépség) című sorozata. A New York-i fotóművész olyan modelleket állított optikája elé, akiknek menthetetlenül elrontott plasztikai műtéti eredményekkel kell a testükön élniük.

Ha az ijesztő fényképek láttán csak egy lány belső szépségének fejlesztését választja egy kiadós mellnagyobbítás helyett, nyert ügyünk van. Példamutató annak a szappan- és testápoló cégnek a filozófiája, amelyik kizárólag normális alkatú nőket alkalmaz reklámmodellnek a csontvázak helyett. Minden idők talán legdöbbenetesebb anorexia elleni kampánya a huszonöt kilóra fogyott, 165 centis Isabelle Caro francia modellről 2007-ben készített óriásplakát volt. A tizenhárom éves kora óta étvágytalanságban szenvedő nő meztelenül fekszik a képen. A felhívás az egész világot sokkolta, ám a modell életét nem mentette meg. Talán jobban járnánk, ha korunk glammodelljeit retusálnánk in­kább átlagossá. Azért túlzásokba sem kell esnünk: a Willendorfi vénusznak feltételezhetően voltak túlsúlyból fakadó egészségügyi problémái. 

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!