Alig múlt dél, rajtam kívül csak két kiskamasz üldögél (iskolaidőben!) a moziban. A filmes korhatárbizottság csak 18 éven felüliek számára ajánlja a filmet, de úgy tűnik, a jegykiadó nem firtatta a srácok életkorát. Igaza is van, az okostelefonjukkal fél perc alatt durvább dolgokat is láthatnak az interneten, pedig Robert Rodriguez filmjeiben nincs hiány fröcsögő vérből, levágott testrészekből és alulöltözött lányokból sem. Vajon fognak-e nevetni, töprengek a kínzóan hosszú reklámblokk alatt.
Én úgy fél perccel a kezdés után kacagtam először, a Machete gyilkol ugyanis a VHS-korszak egy jellemző felütésével nyit: a harmadik rész reklámjával. A világ legkevésbé biztató arcú pozitív hőse az ígéret szerint legközelebb az űrben rendez majd vérfürdőt. A rövid előzetesben Rodriguez sziporkázik, a Csillagok háborúja rövid összegzését hangszereli át lézermacsetére, a vasálarcos űrbéli főgonosz szerepében pedig Leonardo DiCaprio domborít majd. A fiúk kicsit unottan fészkelődnek, ők valószínűleg még elölgombolósak voltak, amikor az érdemdús színész viszonylag nagy sikerrel felöltötte már a vasálarcot. Mindegy, elindul a film és akárcsak az első részben Machete (Danny Trejo – képünkön) rögtön el is veszti benne társát, hogy lesújtva visszavonulhasson, ám ekkor személyesen az amerikai elnök hívja a Fehér Házba, hogy felkérje A Nagy Feladatra. Nem kevesebb a tét természetesen, mint a világ jövője. A szófukar hős pedig elindul, hogy leszámoljon az őrült mexikói forradalmárral. Igazi B-filmhez méltóan kiszámítható, vagy éppen teljességgel megmagyarázhatatlan fordulatok során át. A vásznat elképesztő mennyiségű művér fröcsköli, hullanak a testrészek számolatlanul, dr. Frankenstein egy egész városkát varrhatna össze a film végére a diribdarabokból. Hátul a fiúk, néha-néha felsóhajtanak: „Ez tényleg durva volt!”, „Hogy kettévágta, láttad?” – no igen, az attrakció végül is sikerült. A finomságok viszont nem jönnek át, Mel Gibson szcientológiaiegyház-paródiája, vagy Charlie Sheen (Carlos Estevezként) az elcsépelt amerikai elnök szerepében a tinédzsereknek semmit nem mondanak. Persze, amikor először láttam Rodriguez első nagy dobását, a Desperadót, én sem nevettem. Most hiába gyilkol Machete, én csak szkeptikusan mosolygok az újabb, még számomra is egyértelmű filmes utalásokon. A mexikói hős végül bizarr fordulattal valóban az űr felé veszi az irányt, a srácok „Ez kemény volt” felkiáltással kirohannak, én viszont megvárom a stáblista végét. Amíg peregnek a nevek, azon gondolkodom, lehet, hogy jobb volt akkor, amikor még hasonló „idealizmussal”, vagyis kisebb igényekkel ültem be a moziba. Machete például mostanra nem tud túl sok újat nyújtani, legfeljebb a mennyiség, de semmiképp a minőség tekintetében.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!
