Vérengző
művészet
anyám!

 
anyám! - Jelenetfotó Darren Aronofsky filmjéből - Jennifer Lawrence és Javier Bardem

Alkotás és szerelem vérengző, kettős metaforája Darren Aronofsky új pszichothrillere, a megosztó filmjeiről híres író-rendező pályafutásának eddigi legbizarrabb, egyben legbátrabb alkotása.

Elvont, misztikus belső világa miatt eleve nehezen megfogható, ráadásul zsenialitás és őrület pengeélén táncolva olyan érzelmi spirálba ránthatja a nézőt, amiben saját zavarodottságunk és kiszolgáltatottságunk olykor még a cselekmény borzalmainál is ijesztőbbnek hat.

Jennifer Lawrence és Javier Bardem alakítják a házaspárt, akiknek már a kapcsolatban betöltött szerepe is erős szimbolikát hordoz: míg a másodikkönyv- szindrómában szenvedő író, a Férfi (név nélkülisége már az absztrakcióra utal) minden energiáját a teremtésbe, a művészi alkotásba sűríti, a háztartásbeli „Anya” az otthonuk felépítésén és csinosításán fáradozik, emellett táplálja a Férfi önbecsülését és nagyratörő ambícióit. Belelátunk a kreatív alkotás önző, belsőleg is felemésztő folyamatába, ami sejthetően Aronofsky önreflexiója, de a „magasabb jónak” kétely nélkül rendeli alá magát nemcsak a művész, hanem környezete is. Házukban rajongók bukkannak fel – bennük már a nézők ismerhetnek magukra –, és egyre agresszívebben többet és többet követelnek a művészből, ami óhatatlanul átszakítja a házaspár magánéletének utolsó, hártyányi védőfalait. A nagy mű megalkotásának párhuzamos allegóriája a gyermekük megszületése, ám ennek kényszerű elengedése, a világgal való megosztása már teljes talajvesztéssel és a tűzvész képében is megjelenő kiégéssel fenyeget.

Aronofsky légkalapáccsal oldja fel a realitás szövetét és szabályait, mégis minden fordulata újabb sokkot tud okozni. Akár „rajongók” leszünk, akár elborzadva menekülünk a moziból, mindenképp eléri a célját, hogy valamit megmozdítson bennünk; a legkevesebb, hogy félsszel keveredő tiszteletet ébreszt művészi hivatása iránt.
 

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!