Bámulatos és idegborzoló: Ed Harrisnek meg se kell szólania, hogy fizimiskájától menten frászt kapjunk

A vadnyugaton nincsenek szabályok, Westworldben pedig az lehetsz, aki csak akarsz: kincsvadász, seriff, élvhajhász, bandita – csakhogy a véres virtuális nyaralásért talán napi 40 ezer dollárnál is nagyobb árat kell fizetni. Az utolsó, balsikerű frissítés potenciális gyilkossá tette a békés android idegenvezetőket, akadnak rosszban sántikáló, titokzatos utastársak (mint Ed Harris), és az ösztönök féktelen világából nehéz úgy visszatérni, hogy ne hagyna örökre lenyomatot a lélekben.

Hosszasan filozofálgat erről és az istenjátékról az idős „bábmester” (Anthony Hopkins) és jobb keze (Jeffrey Wright) is. Előbbi felelős a teremtésbe csúszott hibáért, utóbbi próbálja rendbe hozni és eltussolni, nehogy még a dühös részvényesek kiszagolják, hogy a milliárdos szex-erőszak játszótér időzített tömegpusztító fegyverré vált.

Jonathan Nolan és forgatókönyvíró felesége, Lisa Joy (J. J. Abrams producerkedése mellett készült) sorozatát Michael Chrichton 1973-as filmje, a Feltámad a vadnyugat inspirálta, de a sci-fi óriás másik klasszikusa, a Jurassic Park is eszünkbe juthat róla.

Egyszerre lenyűgöző a sci-fi és a westernszál, a hipermodern vezérlőben és a hátborzongató, pucér testekkel teli alagsorokban ugyanolyan feszült a cselekmény, mint a valóságszerű, bár kellően teátrális vadnyugati élő díszletben. Még az androidok szereposztása is A-listás (Evan Rachel Woodtól James Marsdenen át Thandie Newtonig), az HBO-tól már megszokott filmszerű, igényes és költséges megvalósítás tetejébe. De a sok szereplő és a kissé csapongó rendezés miatt mindenkire csak másodpercek jutnak, bár Ed Harrisnek meg se kell szólania, hogy a Freddie Kruger-szerű fizimiskájától menten frászt kapjunk, pedig feltehetőleg nem ő lesz a leghalálosabb elem ebben az egyszerre bámulatos és idegborzoló játékban.

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!