Katrin – annak a kislánynak a nevét ízlelgetem, aki három hete új vesét kapott a budapesti Transzplantációs és Sebészeti Klinikán, a Baross utcában. A lányka azért lett Katrin – így magyarosan –, mert a mamájának kiskorában volt egy babája, amit Svédországban élő keresztanyjától kapott.
Katrin ugyanabban a nefrózis szindróma nevű öröklött rendellenességben szenved, amelybe egyik bátyja, Zoltán belehalt.
A fiúk, ha nem csupán hordozzák a kórt, de meg is betegszenek, gyengébbek, mint a lányok… A kislány másik két bátyja – Richárd, aki egészségügyi szakközépiskolás és jövőre érettségizik, illetve az általánosból most ballagó Róbert – nem beteg, de génjeikben ők is hordozzák a kórt.
A betegség jellemzője a vizelettel történő súlyos fehérjevesztés, ami miatt ödéma alakul ki, és a vér egy fehérjéjének szintje alacsonnyá válik, a zsíroké pedig nő, fokozott rögösödési hajlammal a vérben. Gyermekeknél 18 hónapos és 4 éves kor között a leggyakoribb, fiúknál nagyobb az előfordulása, mint a lányoknál. A kialakulás oka egyelőre még ismeretlen. Gizi, az édesanya ma már tudja: tőle örökölték a gént, amely a szélesebb családban halmozottan fordult elő, hatan belehaltak a vese végelégtelenségébe. Katrin hároméves kora óta beteg, korábban többször operálták a szemét is, a kór ugyanis látásromlással is jár. De ha minden jól megy – s miért ne menne immár –, a salgótarjáni Petőfi Sándor Általános Iskola II. osztálya második félévét jövőre már közösségben járhatja ki. Most magántanulóként százszázalékos lett az I. osztályos matekzárója, s 93 százalékos a magyarja.
A május 5-i már a második riadójuk volt. Édesanyjával három hónapja is mentővel jöttek Tarjánból a klinikára, de akkor hiába. A donorvese sérült volt. Egy éve kezdték meg a várólistás kivizsgálásokat a klinikai tömb másik utcájában, a Bókayban, az I. Számú Gyermekklinikán dr. Szabó Attila csecsemő- és gyermekgyógyász, egyetemi docens vezetésével. Tavaly ilyenkor derült ki, már művesekezelésre is szüksége van Katrinnak. Méghozzá kétfélére is: az otthoni napi ötszörit édesanyja végezte el, ebben sokat segített Richárd, de a heti egyszeri gépi vérátmosásra, dialízisre mindig Pestre kellett jönni. Hát ezért a magántanulóság!
Katrin az első, aki az Eurotransplant szervezethez történt januári csatlakozásunk óta vesét kapott a közös nemzetközi várólistáról. Édesanyja úgy tudja, hogy Hollandiából érkezett a vese egy, a kislány életkorának, méretének megfelelő donortól, akiért – bár nem nagy templomba járó – hálából misét mondatott a tarjáni papírgyári templomban…
Az átültetést este 7-kor kezdte el az összeszokott transzplantációs csapat a Langer Róbert professzor vezette klinikán. Éjfél előtt „jelentette” neki a kicsi altatóorvosa, hogy Katrin felébredt, kicsit nyűgös, vigasztalja meg. Az első napok kritikusak lehetnek, de nála azonnal megindult a vizeletelválasztás, s minden adat normál értéket mutat azóta is. Pár nap, és a kislány „kibontakozott” a kórházban: jött-ment, rohangált, játszott a kis társaival. Mert itt lehet gyerekek közt védőmaszkkal, odahaza még úgy sem. Csak a tanító nénije látogathatja meg lábzsákba-szájmaszkba, védőruhába beöltözve, egyébként még hónapokig elszigetelve, gyógyszerezve kell élnie. De Katrin jól viseli pici kora óta azt, amit mamája úgy fogalmaz meg: „ki van vonva a forgalomból”. Sokat van egyedül meg velük a lakótelepi lakásban. A „mi cicánk”, ahogy nevezik, számítógépezik, közösségi portálokra is fellátogat, tévét néz, mesét olvas, s alig várja, hogy majd újra bringázhasson a papájával.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!
