Mission: Impossible – Titkos nemzet
Tom Cruise most már biztos, hogy vámpír, mert szemernyit sem öregedett az 1994-es Interjú a vámpírral (sőt, a Top Gun) óta. Csak mintha narancssárgább színe lenne, de ez lehet a titokzatos fiatalító kezelések mellékhatása. Még mindig jórészt maga veszi fel az akciójeleneteit, melyekből dús és fölöttébb látványos csokornyit kapunk ezúttal is, földön, vízen, levegőben és föld alatt is.
Bár tökéletesen szürreális jeleneteket látunk, akár egy felnőtteknek (elsősorban férfiaknak) szóló mesében, épp ezek adják a Mission: Impossible eredeti és egyedülálló hangulatát, és ugyan ki kérné számon, hogy fizikailag képtelenség 3 percig víz alatt maradni levegővétel nélkül, vagy vadászrepülő oldalába kapaszkodva túlélni egy felszállást.
Cruise-nak és a profi stábnak köszönhetően a M:I az évek során felnőtt a Bondfilmek mellé, de míg Bond Daniel Craiggel meg tudott újulni, még szélesebb közönséget meghódítva, ez a franchise egyelőre még a saját rajongóinak kedvez. Mindenben igyekeztek is a kedvükre tenni, ám a bevált recept ismételgetése magában hordozza a veszélyt, hogy klisévé válnak az összetevők. Kicsit már olyan érzésünk is lehet, mintha egy Bud Spencer–Terrence Hill-filmet néznénk – még a hangszertokban fegyvert hordó bérgyilkos is előkerül a bécsi opera díszletében, a Turandot alatt játszódó jelenetben.
Szinte csoda, hogy 32, és nem huszonéves színésznőt választottak párnak Cruise mellé, bár Rebecca Ferguson elsősorban szemrevaló idomaival, és nem az alakításával győzi meg a közönséget, ahogy Alec Baldwin, Jeremy Renner és Simon Pegg is csendesen alájátszanak a szupersztárnak. Cruise pedig talán még soha nem volt ennyire jó, mivel kivételes képességei mellett mindig óriási bizonyításvágy is hajtja, ami valóban egészen emberfelettivé teszi őt, nem csak hollywoodi viszonylatban.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!