Karafiáth Orsolya legújabb könyvében kényes vizekre kalauzolja olvasóit, és egyúttal nehéz írói feladat elé állítja magát.
A Kicsi Lili című regény két szálon futó történetében komoly jelentőséget kap a nőszerelem, ami mindig hálás téma, ha érdeklődést akarunk kelteni. Csalódniuk kell azonban azoknak, akik sablonos történetre, szaftos részletekre vagy éppen unalmas sztereotípiákra számítanak. Lia – a könyv valódi főszereplője –, kamaszkorában ismeri fel leszbikus hajlamait. Ráadásul saját osztályfőnöknőjébe szeret bele, akiről nehéz eldönteni, hogy szándékosan bátorítja tanítványát, vagy mindezt csak a lány képzeli. A másik cselekményszál másfél évtizeddel a gimnáziumi évek után játszódik. Lia új munkahelyén keveredik se veled, se nélküled kapcsolatba főnöknőjével, Lilivel. A zsarnokoskodó, de mégiscsak vonzó Lili és Lia folyamatosan lépik át előbb a főnökbeosztott, majd a barát-szerető határokat. A regény alapszituációi eleve felkínálják az olcsó közhelyes megoldásokat, a leszbikus szerelem testi ábrázolása például bizonyosan eladhatóbbá tenné a könyvet, szerencsére azonban Karafiáth nem enged a csábításnak. A Kicsi Lili szerkezete feszes, nyelvi tere nagyon tudatosan kimunkált. Az egymásra felelgető epizódok aprólékosan rajzolják meg Lia történetét. Ugyanakkor ez a regény nem pusztán az ő identitáskereséséről szól. Különböző női szerepek, sorosok jelennek meg: a betegségét titkoló anya, a magát Karádynak képzelő tanárnő, a látszólag magabiztos, de valójában súlyos komplexussal küszködő Lili mind-mind többdimenziós karakterek. Éppen ezért a szereplők közötti bonyolult kapcsolatok árnyaltak és valóságosak. A néhol pattanásig feszített helyzeteket színre vivő epizódokat Filó Vera gyerekrajzokra hajazó illusztrációi oldják fel, néha ugyan nem teljesen érthető, de annál szerethetőbb módon.
A korábban lapunknak nyilatkozó Karafiáth Orsolya elmondta, hogy szerkesztőjével (Turcsányi Sándor) csak az utolsó fejezet miatt alakult ki komoly vita. Készült ugyanis más befejezés is, de végül az író eredeti verziója került nyomtatásba. Sajnos azonban azt kell mondanunk, hogy ez esetben a szerkesztőnek valóban igaza volt, az utolsó fejezetben szétesik az addig nagyon konzekvensen felépített, kimunkált történet. A lezárás paradox módon éppen azért nem hat happy endnek, mert a regény korábbi logikájából nem ez következik. Ez pedig zavart, csalódottságot okoz, főként azután, hogy maga a regény üde meglepetés Karafiáth tollából. Mindezzel együtt a Kicsi Lili nagyon jó könyv, szinte biztosan szerzője eddigi legjobb munkája.
Karafiáth Orsolya: Kicsi Lili. Budapest, Scolar Kiadó, 2012. Ill.: Filó Vera, 268 oldal
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!