A kortárs magyar képzőművészet emblematikus alakjának, Bukta Imre Munkácsy-díjas művésznek Kibillent táj címmel nyílt kiállítása. A kalapos embernek, a falu krónikásának, nem mellesleg más rangos díjak birtokosának, akinek képei jelentős köz- és magángyűjteményeket gazdagítanak. Nagy visszhangot keltő 2012-es műcsarnokbeli kiállítása óta most jelentkezik először új, a rá jellemző vegyes technikával, szénnel, tussal, ceruzával, akvarellel és olajjal készült képeivel.
Ezúttal hiányoznak a nagyméretű alkotások és installációk, hiszen a kiállítóterem sem lenne alkalmas befogadásukra. Itt most csendesebb, visszafogottabb a hangulat, pasztellesebb az összhatás, a szürke melankólia fátyolán át láttatott képek túllépnek az aktuálpolitika és a szociológia szigorú nézőpontján.
A tematikailag lazán összefüggő rajzok, festmények a veszteség felett érzett szomorúságot közvetítik. Egyiken magára hagyott udvar műanyag felmosóvödörrel, falnak támasztott lapáttal, talicskával, utolsót lengő, gyerek nélküli hintával, a másikon gumiabroncsok mögött árválkodó, oldalára fordult szentkép vagy lépcső mellé kitett kovászos uborka a hokedlin. Aztán téli táj dermedt horizontjába futó zöldségeságyások, kihalt kert, elhagyott vasútállomás, szikkadt legelő, fölötte bávatag tehenek rózsaszín felhőkben, vidéki tájromantika szelektív szemetestárolókkal. Látunk öregembert, kezében távkapcsolóval érdektelenül mered a tévére. Tavaszi metszést végző férfit, aki nem az ágat nézi, gallyat aprító fiút, ködös őszi hajnalon meztelenül csipkebogyót szedő nőt. Mind szomorú, elveszett, ahogy elveszett a táj, a falu, a föld, a szobabelső. Nyomokban mégis felsejlik valamiféle bágyadt szépség és szeretetteljes humor, mert Bukta Imre belülről festi-rajzolja történeteit szűkebb hazájáról. És így tágul Mezőszemere a vidék Magyarországává.
Bukta Imre kiállítása május 9-ig látogatható.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!