Már egy hónap sincs a királyi esküvőig. Nagy-Britannia lázban ég, minden az ünnepségről szól. Az elegáns ajándékoktól a borzasztóig, minden kapható. Talán a legriasztóbb, egy fürge ujjak jellegű készségfejlesztő füzet, amelyben a királyi családot és a jegyespárt mintázták meg kötött bábokként. A kiadványhoz mellékeltek egy papírból hajtogatható királyi erkélyt is…
Az alábbiakban – Andrew Morton, Diana életrajzi könyvének írója jóvoltából megtudhatjuk: hogyan is kezdődött. (Részlet Andrew Morton William és Catherin – május 10-én – megjelenő, már az esküvőt is részletesen bemutató könyvéből.)
„Vilmos nagyon is szabályos vonzerővé vált az egyetemen, izgató jelenséggé, amelyet lelkes rajongók hada figyelt, vagy épp zsongott körül. A nyüzsgés azon nyomban megindult, amint Vilmos bejelentette döntését, hogy az egyetemre fog járni.
A lányok országszerte, különösen a magániskolákban arról beszéltek, hogy St. Andrewsba jelentkeznek, részben azért, hogy presztízsokokból elmondhassák, Vilmos herceg egyetemén tanulnak, részben mindenféle elképzeléssel, hogy talán majd a jövendő királlyal fognak randizni. Hasonló tülekedés kezdődött az egyetemista korú középosztálybeli lányok körében, mint pár évvel azelőtt, amikor Anna hercegnő fia, Peter Phillips a délnyugat-angliai Exeteri Egyetemre járt. A média természetesen a nagyravágyó amerikai anyákra összpontosított, akik noszogatták leányaikat, hogy jelentkezzenek a St. Andrewsba, de valójában ugyanolyan sok középosztálybeli angol »csajszi« – köztük néhányan Kate Middleton régi iskolájából, a Marlborough-ból – is fölfedezte, hogy hirtelen érdekli minden kelta dolog, amint megtudta, hogy Vilmos északon tanul tovább.
A herceg az első félévben fárasztónak találta ezt a nemkívánatos figyelmet. »Elege lett azokból, akik bármit megtettek volna, hogy megismerkedhessenek vele – meséli barátja, Michael Choong, a gólyabizottság tagja. – Egyes amerikai lányok annyira rástartoltak, hogy még a művészettörténet szakra is beiratkoztak.«
Alfa hímként inkább vágyott a ragadozó, mint a zsákmány szerepére, barátaival osztályozták a lányokat, akiket a menzán megláttak, a hírességeket, akik az elegáns magazinokban lapozgatva megtetszettek nekik. »Dögös csaj!« – ez volt Vilmos szavajárása. Jól ismerték fürkész tekintetéről, amely a helyiséget pásztázta női tehetségek után, miközben úgy látszott, mintha elmerülten hallgatná társa beszédét. Miként egy barátjától hallottam: »Mindenki azt hiszi, Harry a csibész. Tévedés. Vilmos a szoknyabolond.«
Nem sokban különbözött kortársaitól az ellenkező nem kívánatos tagjainak felmérésében. Az első félévben a kollégiumi menzán az egyik legfelkapottabb társalgási témát egy bizonyos Kate Middleton, más néven »Gyönyörű Kate« adta. A lázas, túlfűtött egyetemi légkörben számos csodálója akadt. Miként Michael Choong emlékszik: »A srácok a büfébe mentek reggelizni, és a szemüket legeltették Kate-en. Poénkodtak, hogy ki fog járni Kate-tel. Azután valaki Willhez fordult, és megjegyezte: nyilván te vagy a legesélyesebb«.
Vilmosnál azonban egy diák léha megbámulását nagyobb távolság választotta el a neki tetsző lány tényleges megszólításától, mint diáksleppjénél. A királyi románcot komplikációk terhelték. Nemcsak az az örökös veszély fenyegetett, hogy a barátnő – vagy a barátnő barátnője – áruba bocsátja a sztoriját, hanem inkább az, hogy a bimbózó románc megszakad, mihelyt a média fényt derít a lány kilétére. Vilmos legalább annyira aggódott a lányok – és családjuk – háborítatlanságáért, mint bármi másért.
(Folytatás a következő lapszámban)
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!
