Két rákellenes tudományos kutatás is lázba hozta mostanában a világot. A brit Nature tudományos magazin számolt be arról, hogy túl van első tesztjein az az eljárás, amelynek során a himlő elleni vakcinában használt és módosított JX-594 jelű vírust eltérő mennyiségben 23 áttétes rákban szenvedő beteg véráramába fecskendezték.
A vírus célzottan a ráksejtekbe jutott és ott sokszorozódott, ám az egészséges sejtekben nem. A legnagyobb dózist kapott 8 beteg közül 7 volt, akinél a vírus csak a tumorban szaporodott, s még 6 betegnél késleltette a daganat növekedését. John Bell professzor (Ottawai Egyetem), a kutatás vezetője szerint első ízben igazolódott, hogy egy vírus az intravénás alkalmazás után „szelektíven és következetesen” csak rákos szövetben másolódik. A Cancer Cell című lapban jelent meg a másik tanulmány: az angliai Rákkutató Intézetben azonosítottak egy JAK nevű fehérjét, amely közreműködik abban, hogy a ráksejtek mozognak – utat törnek maguknak a tumorból vagy az hoz létre „folyosókat” a számukra –, s kijutva a szervezet más részén az elsődlegesnél agresszívebb másodlagos daganatokat okoznak. Rájöttek: mind a két folyamatban ugyanaz a protein, a JAK játszik szerepet, s azonosítása lehetővé teszi a gyógyszer kifejlesztését, amellyel blokkolható az áttételképződés, azaz a rák terjedése a szervezeten belül. A klinikai kísérletekre néhány éven belül sor kerülhet.
Vajon mennyire reményteljesek e kutatások? Hozhatnak-e áttörést az onkológiában? Ha igen, mikor lehet ezekből a betegek számára reálisan hozzáférhető gyógymód? És minden rákos betegen segíthetnek? – kérdeztük Thurzó László onkológus professzort, a Szegedi Tudományegyetem tanárát.
– Mind a két kutatás biztató és mind a kettő áttöréshez is vezethet, ha nem is máról holnapra. Azzal már korábban is foglalkoztak a kutatók, hogy a vírusoknak lehet daganatellenes hatásuk, sőt megpróbáltak mesterséges kromoszómákat is előállítani, amelyek szerepet játszhatnak a tumorok kezelésében. A probléma ezzel az, hogy nem tudni: az újabb vírusok, attól eltekintve, hogy elpusztítják a daganatos sejteket, milyen egyéb hatást fejtenek ki az egészséges szervezetre hosszabb távon. Az biztos, hogy rengeteg klinikai vizsgálatra lesz szükség, amíg a vírusterápia mindennapi gyakorlatban használatos rákgyógyászati eljárássá válhat. A másik kutatásról azt kell mondanom: még nagyon keveset tudunk arról, hogyan is képződnek az áttétek. Nyilvánvaló, hogy rákos sejtek válnak le a daganatról, bekerülnek a véráramba, a nyirokkeringésbe és így eljutnak a szervezet más részeibe is. Ott más szövetekben, szervekben – a csontban, a májban, a tüdőben, az agyban és roppant változatos helyeken – megtelepszenek és szaporodni kezdenek. S igaz az is, hogy az esetek egy részében az elsődleges tumorhoz képest sokkal agresszívebb daganat alakul ki. A betegek többsége nem is az elsődleges daganat, hanem az áttétek miatt veszti az életét.
Ha el lehetne érni, hogy ne szabaduljanak ki a rákos sejtek, vagy az elsődleges daganaton kívül életképtelenek legyenek, akkor sokkal több lehetőségünk volna a gyógyításra. Így csak az egy helyben lévő, viszonylag jól körülírt tumorokat kellene sebészi beavatkozással, sugár- vagy gyógyszeres terápiával kezelni. De az megint csak sok kutatást igényel, hogy pontosan milyen biokémiai folyamatok is játszódhatnak le a „blokkoláskor”. Én ezzel együtt is több esélyt adok annak, hogy az áttételgátlással boldogul a tudomány, mint a bizonytalanabb vírusterápiának. És a blokkolás nagyobb hatású is lenne, mert bár minden beteg más, a tumorok is sokfélék, az sem biztos, hogy mindegyikre azonosan hatna egy protein, de az áttétképződés általános jelenség, és minden beteget fenyeget.
Sajnos eddig egyetlen általánosan, mindenfajta rákra és minden betegre ható gyógyszert sem sikerült találni. Pedig az lenne az igazi tudományos áttörés.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!
