Az Exek és szeretők című komédiának sikerült, ami az új Bridget Jones-könyvnek nem: eredeti, fanyar humorral, szerethetően mesél az egyedül maradt középkorúak párkereséséről.
Ám csak az egyik szemünk nevet: a bájos bohózat James Gandolfini egyik utolsó munkája volt, és mi sem bizonyítja jobban a sokoldalú színész kivételes tehetségét és karizmáját, mint hogy pocakos, kopaszkás, suta nagy mackóként is tud vonzó, sőt, szexis lenni.
A magát „a 130 kilós Woody Allenként” jellemző Gandolfini Albert szerepé ben elsősorban persze ellenállhatatlan humorával veszi le a lábáról a törékeny és ragyogó szépségű Evát (Julia Louis-Dreyfous). Amúgy aligha lennének egy randiosztályban, de egy-egy válással a hátuk mögött már kicsit szelídültek az elvárásaik, és noha mindketten tartanak egy újabb csalódástól, simulékonyabbak, elfogadóbbak is. Amilyen nehéz ötvenen túl újrakezdeni a randizást, annyival könnyebb is nekik, mert tisztában vannak saját adottságaikkal, és tudják, hogy nem érdemes megjátszani magukat senki kedvéért, azt kell megtalálniuk, akinek így tetszenek.
Csakhogy egy klasszikus vígjátéki „véletlen” folytán Eva összebarátkozik Albert exnejével (Catherine Keener), aki másról sem beszél neki, mint volt férje hitványságáról. Hiába inti őt legjobb barátnője (akit egy újabb csodás komika, Toni Collette alakít), Eva beleesik abba a hibába, hogy a kiábrándult ex szemüvegén át kezdi nézni új kapcsolatát. Noha előre tudjuk, egyszer ki fog derülni, ki mérgezi a háttérből bűbájos főhőseink mókásan nyiladozó szerelmét, a konfliktus csúcspontja és a happy end is őszinte, hiteles, emberi. Nem ígér örök boldogságot, csupán megnyugtat bennünket, hogy attól, hogy valakinek egyszer nem feleltünk meg, még nem biztos, hogy velünk van a gond. Csak azt a társat kell megtalálni, akinek szemében az állítólag elviselhetetlen rigolyáink is megszépülnek, és még a rossz vicceinken is tud nevetni.
(Forgalmazza az InterCom)
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!
