Richard Wagner: A bolygó hollandi, Művészetek Palotája
Évek óta környékezte Kovalik Balázs rendezőt ez az opera, s most megadta magát. De nem ám úgy! Az ő olvasatában nem a sírig tartó szerelemről szól a történet, hanem, ahogy nyilatkozta, a vágyak és a konzumvilág egymásnak feszüléséről. A színpadon megmászható hajócsontváz körül mintha tévés valóságshow vette volna kezdetét.
A nyitányt hallgatva a közönség részben tanácstalanul, a kalandvágyóbbak kíváncsisággal szemlélhették a videoklipszerű jelenetsort, amelynek történései később váltak értelmezhetővé azok számára, akik nem bizonyultak elutasítónak ez iránt. Sötét öltönyös, maffiózó külsejű matrózok sürgölődtek, a kormányos kedveséért epekedve abuzált kislányokat, majd feltűnt a hollandi (James Rutherford nárcizmussal meghintett, drámai alakítása), ki fotelben ülve szenvelegte végig saját show-műsorát a nagy kivetítőn, húzós bőröndje útra készen. Nem úgy nézett ki, mint aki az ítéletnapig tartó bolyongástól szenvedne a legjobban.
A kísértethajóba botló norvég bárka kapitánya (Peter Rose) kapzsi cinizmussal kommendálta erényes lányát a sápadt hollandinak. A konzumlét konzumértékrendjéről alkotott rendezői vélemény megerősítéséül aztán zümmögve begurultak a mosógépek a körülöttük sürgölődő asszonyokkal. Csak úgy áradt a fonókórus(!) dala a tengerről hazatérő férfiak ajándékairól, míg Senta (Elisabet Strid), a kapitány lánya a legendás idegenről ábrándozott, aki elérhetőbb volt számára, mint gondolta. Hiszen minden megvásárolható. És megkérdőjelezhető, mert Senta hűsége is kétes, ha korábban Eriknek (Nyári Zoltán) szintén nem ígért volna valami effélét. A hollandi inkább továbbállt a bőrönddel. Senta lett volna a megváltás, mégsem ugrott a hullámok közé…
Lehet szeretni Kovalik Balázs rendezését, lehet berzenkedni tőle, de van min elgondolkodni.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!