KÁNTOR PÉTER, JÓZSEF ATTILA-DÍJAS KÖLTŐ

Olyan volt ő, mint aki csak úgy belecsöppent a világba – ahogy egyébként mindenki más is –, de ezt a helyzetet, ellentétben másokkal, a többiekkel, nem akarta „domesztikálni”, nem kívánta a maga szükségleteihez igazítani, hanem teljes egészében elfogadta, természetesnek vette. Mások is tudnak a világba vetettségükről, de ez a tudásuk független a mindennapi életüktől, a gondolkodásuktól: elkerítenek maguknak egy helyet a Földön, amit az otthonuknak neveznek, magukat gazdáknak, az érzéseiket, a szokásaikat öröktől fogva létezőnek, s örökké tartónak képzelik. Azt hiszem, WS ennek a belecsöppentségnek a maradéktalan tudomásulvételével lehetett csak olyan határtalanul szabad és független szellem, amilyen volt. Akitől minden provincializmus idegen, aki a legtermészetesebb módon univerzális. Talán a leguniverzálisabb magyar költő.

KOVÁCS ANDRÁS FERENC, KOSSUTH-DÍJAS KÖLTŐ

Weöreshöz való viszonyom valószerűtlenül hajdani és mindennapilag is jelenvaló elfogultság, folyamatos, sosem nyomasztó foglalatosság, öröm, mellyel betelni tán sosem lehet: a műve mindig új és újabb, örökre más és egyre másabb lesz az időben – száz év, ötezer esztendő, s egyetlen múló, fénylő pillanat Weöres versének semmi, bár szinte minden. Teremtett világai a maguk teljességében élnek és mozognak, s ha egyszer mégis tűnnek mindenek, Weöres életművéből talán rekonstruálható lesz egy más magyar nyelv, más magyar költészet és különféle mindenségek más világlírái szintúgy.

KISS OTTÓ, JÓZSEF ATTILA-DÍJAS KÖLTŐ

Megismerkedni a költészetével beavatástörténet volt. Elsősorban nem az fogott meg, ahogyan a formákkal bánik, hanem ahogyan képes szemlélni a világot. A költészete, bárhogy igyekszem is, megkerülhetetlen maradt – azt hiszem, ez csak a legnagyobbak sajátja.

TÓTH KRISZTINA, JÓZSEF ATTILA-DÍJAS KÖLTŐ

Weöres Sándor nem egy költő, hanem száz költő, százféle hang, dallamok megragadhatatlan sokasága, alakváltó tünemény, poliritmikus titok. Gyerekként az ember a tudatába égő rímek mögött nem a jelentést, hanem a jelentésen túli zenét hallja. Weöres a szavak árnyékát és kontúrját is belekomponálja a versbe, felnőtt agyunkban fájdalmas visszhangot ver a Salve Regina vagy a Medeia, és akárhányszor újraolvassuk, költészete mindig más sorokkal szólít meg.

SZABÓ T. ANNA, JÓZSEF ATTILA-DÍJAS KÖLTŐ

Weöres Sándort mindenki gyerekkora óta ismeri, a Rongyszőnyeg sok versét elég csak elkezdeni valahol, máris lesz, aki folytassa. A kisgyerekek által gyakran összekevert nevű három Sándor (Petőfi, Weöres, Kányádi) közül ő az, akinek soha nem szokták elfelejteni a verseit – leginkább a fülbe- és szívbemászó ritmus miatt, amit nem is az értelmünkkel, hanem a testünkkel jegyzünk meg. De ismerjük-e őt igazából? Nemcsak nagy költő, de nagy az életműve is, bárhol ütjük fel, mindenhol ráismerünk, de mégis mindig meglepődünk: a ritmikus halandzsától a pajzán könnyedségen át a pogány ráolvasásig és a vallásos izzású magasságokig minden regisztert ismer – örökké változó, próteuszi alkat, mondják rá az irodalomtudósok, de azt is mondhatnánk egyszerűbben, hogy gyermeki kíváncsiság és játékosság van benne, amit a mindentudás szomorúsága jár át. A magukat egy-egy költészeti vagy világnézeti iránynál lecövekelő emberekről írja: „Egy-egy irányba mutatnak, / ezért mondom őket vaknak; / mint a gyermek, nézzél szerte, / máris nem vagy vakság-verte.” Számomra éppen ez a sokféleség a legvonzóbb Weöres írói és műfordítói életművében: a lényeget keresve mindig észrevette a részleteket, de soha nem ragadt le egynél: máig mozgásban vannak az írásai, és magukkal hívnak sötétbe, fénybe, semmibe – nincs nyugalom benne, nincs állandóság, és ettől felséges és félelmetes egyszerre. „Csupa út, csupa mozgás, / és mind: sehonnan sehova.” Egyszerre gyermek és isten: épít, ront, dönt, kérdez, kijelent, felkavar, megragad, elszédít, és végül útnak ereszt a hangoktól és szívveréstől visszhangos térben, egyedül.

KEMÉNY ISTVÁN, JÓZSEF ATTILA-DÍJAS KÖLTŐ

Weöres Sándor a hatvanas évek óta olyan hétköznapi része a magyar emberek gyerekkorának, mint az összeadás meg a kivonás. Túl van azon, hogy tetszik vagy nem tetszik. Van, és kész. Rajta kívül csak Petőfi ilyen költő még, aki ennyire egyértelműen létezik mindenki számára, akár érdekli az irodalom, akár nem. Később, amikor az ember verseket kezd írni, már lehet arról beszélni, melyik költő hatott rá, hogyan, mennyire. Vannak költők, akik hozzám közelebb állnak, mint Weöres, de nem kizárt, hogy ő hatott rám a legjobban. Mert az életműve egy természeti csoda. Úgy van jelen az életemben, mint például a Duna: naponta többször látom, olykor feltűnik, hogy milyen szépen csillog, vagy hogy árad, néha észre se veszem – de mindig csak ott kelek át rajta, ahol engedi.

Testet öltött költészet

Weöres próteuszi költészete kézzelfogható. A Moholy-Nagy Művészeti Egyetem Kreatív Technológiai Labor munkatársai is így érzékelhették, mikor a költői művek (a versnyelv) iránti tiszteletből, az alkotó születésének századik évfordulója alkalmából megnyílt A megmozdult szótár című kiállításra megalkották látható, tapintható, fújható, hallható, interaktív installációikat – az ízlelés és a szaglás maradt csak ki az érzékelésből. A tárlatnak is címet adó versből csillag alakú rózsák (csilrólagzsa), borjúból birka (borjuh), asztalszerű szekrény (asztrény) köszönt ugráló fényként a fogadófalon – a weöresi szómágia és rajzkészség példájaként, egyben jelezve: itt teret kap a versek térszerkezete, ritmusképlete, sorközisége. A költemények korpusza, anyaga mutatkozik meg az alkotói/befogadói játékos képzeletben. A további tíz installáció, mely a tradicionálisabb, életutat bemutató rész (dokumentumok, kéziratok, verseskötetek, festmények, illusztrációk – a tárlatnak helyt adó Petőfi Irodalmi Múzeum gyűjteményéből) között kapott hangsúlyos pozíciót, techno-képzőművészeti (multimédiás) elgondolások mentén hagyományozza tovább, egyben hozza közelebb a mai fiatalokhoz a 20. századi magyar líra egyik kimagasló teljesítményét. Konkrétan – világtérképen – képet kaphatunk a költő nem kevés utazásairól New Yorktól Moszkván át Sanghajig; képernyőkön koppinthatjuk le a magyar ritmusú versek sajátos megoldásait; kitapinthatjuk a versek alakját – 3D-ben ki is nyomtathatjuk azokat; a Keresztöltés című versből tetszés szerint generálhatunk, mátrixszerűen, költeményeket; gyümölcsöket hallgathatunk ki, fülünkhöz emelve őket; versekből rendezhetünk be különféle szempontok (műfaj, sorszám, metrika stb.) alapján galaxisokat… Versek fényként cikázó szavait vehetjük tenyerünkbe, és illeszthetjük vissza őket a költeménybe. Bóbitát fújva azt hihetjük, nekünk címzett verssorok jelennek meg vetítve a falon… Játszani hív ez a bemutató, mely az énfeladást, kreativitást, muzikalitást jellegzetesen mozgósító gazdag költészetet újfajta megközelítésben kívánja, ha részleteiben is, továbbgondolni, megosztani. (horner)

A kiállítás 2014. június 1-jéig látogatható.

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!