Ok nélküli szomorúság, melyet a vidéki táj látványa ébreszt a lélekben – közel így fordítható Liszt Ferenc Zarándokévek című zongoraciklusa Első év: Svájc sorozata egyik darabjának, a Le Mal du Pays-nak címe, mely aláfestő zenei háttere Murakami Haruki idén áprilisban megjelent új regényének.
A magyar kiadás sem váratott sokat magára, a hazai rajongók immár klubközösséget is életre hívó tömege e hét keddjén már kezébe foghatta a Nagy Anita fordította kötetet. Az életművet gondozó Geopen Kiadó ráadásul olyan tetszetős borítófestménnyel jelentette meg a címében színtelen elbeszélést, hogy információim szerint még maga a szerző is gratulált hozzá. Nem elképzelhetetlen, hogy itthon is, csakúgy, mint az író hazájában, a Murakami-rajongók a könyv olvasását követően megrohanják a hanglemezboltokat, s a műben több alkalommal és interpretációban fölcsendülő Liszt-mű iránt megélénkül a kereslet. Természetesen a leginkább forszírozott Lazar Berman orosz zongorista előadásában. Az említett szomorúságra tehát a lemezkiadónak nincs oka, de az olvasóknak sem, hiszen minden olyan jellegzetesség megtalálható a regényben, mely a japán szerző stílusát kedvelők köre erénynek tart. A korábbiakhoz képest talán csak még zártabb, még fullasztóbb légkörű mind az elbeszélt világ, mind az elbeszélés módja. A teljes elmagányosodást nem mint folyamatot, hanem eleve létállapotot bemutató prózai mű hangvételében sokban rokon az 1Q84-gyel, bár epikai léptéke kisebb. A címszereplő, aki vasútállomások tervezésének szakavatott művelője, afféle „trainspotter”, az induló vonatok és az utazóközönség bámulása a hobbija, ő maga viszont soha nem száll járműre. Élete magányosan, cél nélkül pereg, mígnem egy bimbódzó szerelem lehetősége kamaszkora tragédiája okainak kutatására sarkallja. Baráti közösségéből való kitaszítottsága indokainak nyomában nemcsak szülővárosába utazik vissza, de eljut egészen Finnországba is, megszólítva – a vele ellentétben – nevükben színeket rejtő egykori csoporttársait. A múlt tisztázását szolgáló utazás, zarándoklat persze kihat a jelenjére is – Murakami mestere az olvasót aktivizáló redundanciáknak, lassan hömpölygő elbeszélése hangsúlyilag nem tesz különbséget az élet általa ábrázolt, különféle jelenségei között. A befogadónak kell szétszálaznia, melyek azok a meghatározó momentumok, melyek Cukuru sorsának alakítói lesznek, mivel maga a főszereplő sem tudója ennek, vagy bizonytalan ezt illetően. És ebben a misztikumnak szintúgy nagy szerepe van, a megelőző alkotásokhoz hasonlóan.
Mindenesetre az irodalmi művek szerzőit sportfogadási tételekké degradáló, évente a Nobel-díj átadását megelőző találgatási lázban, melyben nem először „ítélik oda” a svéd akadémia elismerését a népszerű könyvek írójának, továbbra is esélyesként fogják számon tartani a melankólia jelenkori bajnokát.
Kötetbemutatón túlnövő rendezvényen vehet részt, aki november 6-án, szerdán ellátogat a Nyugati téri Alexandra Könyvesházba, ahol a Murakami-jelenség megvitatása mellett Schell Judit színművész olvas föl a regényből, valamint a szerző Tokióját bemutató fotókiállítás, az író világa meghatározta videoklip vetítése, kalligráfiafestés, Murakami-kvíz is a program részét képezi.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!