Nem igaz, hogy Erkel Ferenc szépunokája – Somogyváry Ákos karmester, ének-zene tanár – belenyúlt volna a Himnusz eredeti előadásmódjába és köze lenne a Réthelyi Miklós nemzeti erőforrás miniszter által júniusban közzétett, „könnyebben énekelhető verzióhoz”.
Az Oktatási Hivatal honlapján tavaly elérhetővé tették az elektronikusan letölthető Himnusz- és Szózat-változatokat, a Magyar Honvédség Központi Zenekara és a Honvéd Férfikar előadásában. Somogyváry Ákos, aki a témával csaknem két évtizede foglalkozik, lapunknak elmondta: „Ennek a verziónak – amely egy fúvószenekar kíséretes férfikari átirat – az eredeti Erkel-műhöz vajmi kevés köze van, de az általunk 2000-ben készített felvételhez sincs, amelyen az énekelhetőbb B-dúrban, egy szólamban is rögzítettük a Himnuszt a kórusommal. A tavaly nyári kezdeményezéshez semmi közöm, bár próbálták a nevemmel fémjelezni az akciót.” Somogyváry az általuk készített eredeti Himnusz- és Szózat-felvételeket tíz éve, kórusalapítványuk támogatásával juttatta el a budapesti középiskolákba, majd 2002-ben Pálinkás József akkori oktatási miniszter szétküldte az autentikus, de énekelhető Himnuszt az ország valamennyi oktatási és közintézményébe. Akkor a Szent Alberik Kórus és a MÁV Szimfonikus Zenekar – Somogyváry Ákos vezetésével – abban a hangszerelésben és tempóban rögzítette a dalt, ahogy Erkel megírta, Esz- és B-dúrban is.
Míg Erkel Ferenc bensőséges fohászként hangszerelte művét, Dohnányi Ernő a korszellemnek megfelelően, 1938-ban áthangszerelte, dagályosabbá tette, romantikus nagyzenekarra írta át. Így kaptak hangsúlyt a fúvós basszus hangszerek, ezért került bele a cintányér és a pergődob, amelyek az eredeti kottában nincsenek. Erkel az európai hagyományok szellemében megkettőzte az utolsó sort, Dohnányi ezt elhagyta. A 2002-es felvétel figyelembe vette az erkeli kettőzést, de a nyáron szétküldött változatból megint hiányzik.
„Dohnányi az 1930-as években helyenként kisimította a verbunkos ritmust és több olyan hangszert is hozzátett, amely az eredetiben nem volt. Így a cintányér, a kis- és nagydob nem Erkeltől származik, az 1844-es eredeti változatban csak üstdob volt” – magyarázta Somogyváry. A legenda szerint Erkelnek a pozsonyi harangok jutottak eszébe a zeneszerzés közben, s talán ezért is kezdődik harangütéssel a mű, ahogy az utójátékban is van harangszó. „Ebből is következik, hogy fohászként, imaként értelmezte a szöveget” – érvel a karmester.
Nagy Ádám szerint érdemes lenne egyfajta mozgalmat indítani annak érdekében, hogy el lehessen oszlatni azt a tévhitet, miszerint a Himnusz pesszimista hangulatú. A szegedi Móra múzeum pénztörténésze „Himnusz-rajongó”, mindent gyűjt a témában. Szerinte Kölcsey költeménye emelkedett, Erkel Ferenc zenéje pedig valójában lendületes kellene, hogy legyen, hiszen az eredeti kotta szerint a dallam a verbunkosra épül. „A közös énekléssel lelassul minden dallam, úgyhogy ez az egyik oka annak, hogy évtizedek óta szomorúbban adjuk elő a Himnuszt. Nemzeti tragédiáink miatt nem a vidámabb előadásmód terjedt el. Sajnos már az iskolában is úgy tanítják, hogy ez egy szomorú mű, mert Kölcsey és Erkel is pesszimista szemléletű volt, de ez nem így van. Az eredeti 1844-es kottára az van írva, hogy méltóságteljesen kell előadni.
Persze kottát olvasni is többféleképpen lehet.”
Azt a zenetörténész is megerősíti, hogy verbunkos alapokkal bír a Himnusz, s a II. világháború környékén még kicsit gyorsabban játszották. A „lassítás” oka lehet az is, hogy a verbunkosra nem stimmelt a prozódia. A Himnusz hangterjedelme másfél oktáv. A dallam ugyanaz, mint volt, a ritmus lett lassabb, a hangszínezés és a ritmika változott.
Somogyváry Ákos szintén úgy véli, hogy prozódiai okok miatt is egyszerűsíthették az eredetiben szereplő verbunkos dallamot, ezt amúgy Kodály Zoltán szorgalmazta. Erkel Ferenc halála előtt néhány évvel maga is megváltoztatta az énekes szólamok hibás prozódiáját.
Egyesek túlzottan pesszimistának tartják a Kölcsey és Erkel által írt művet, kifogásolják, hogy a többi nemzet himnuszához képest az elszenvedett tragédiák és a balsors dominál, nem pedig az erő és az optimizmus. Somogyváry szerint viszont a szövegből kell kiindulni, hiszen az született előbb. „Van a versben reménysugár, ráadásul ez egy istenhez szóló fohász, és nem baj, ha eltér más himnuszoktól. A nemzeti összetartozás egyike jelképe, s mint ilyen, tökéletesen betölti funkcióját.”
1.: tavaly nyáron a miniszter által javasolt verzió
A Himnuszt Erkel Ferenc Esz-dúrban zenésítette meg, négyszólamú vegyes karra írta, méltóságtejes, ünnepélyes hangnemben. 1844. június 15-én döntötték el, hogy Erkelé a legjobb pályamű a beküldött 13 közül. Július 2-án mutatták be a korabeli Nemzeti Színházban. Augusztusban már két ízben is elhangzott nagyobb tömeg előtt, mint a nemzet himnusza: a Széchenyi gőzhajó avatásán, illetve egy rákosmezei zászlószentelési ünnepségen. Kora ősszel a kottája megjelent nyomtatásban „Tekintetes Deák Ferencz úrnak” szóló ajánlással. Az 1848–49-es forradalom és szabadságharc idejére országosan elterjedt és ismertté vált. Az 1903-as sikertelen törvénybe iktatási kezdeményezés után, végül 1989. október 23-án a Köztársaság kikiáltásával egyidejűleg vált hivatalosan Magyarország himnuszává, amit már 145 évvel korábban annak rangjára emelt a népakarat. A magyar kultúra napját 1989 óta ünnepeljük január 22-én, ugyanis Kölcsey Ferenc 1823-ban ezen a napon fejezte be a Himnuszt.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!
