Nincs új a nap alatt – védekeztek már századokkal ezelőtt is a zeneszerzők, előadók, amikor dallamlenyúlással vádolták őket.
Éppen 3 éve a Süsü, a sárkány melódiái keveredtek plágiumgyanúba, ugyanis az amerikai Willie Mitchell ’70-es években megjelent Cherry Tree című száma – mint kiderült – szinte hangról hangra megegyezik a Bergendy István-féle főcímdallal. Szakértők szerint a véletlen egyezés esélye igen csekély, Bergendy viszont állította: életében nem hallott Willie Mitchellről.
Az Artisjusnál szövegíróként Csukás István, előadóként a Bergendy zenekar, zeneszerzőként Bergendy István van feltüntetve; a jogdíj a Bergendy–Csukás párosnak jár. Bírósági ügy nem lett az esetből, az Artisjus magyar szerzői jogvédő irodán sem történt bejelentés.
„Egy évben átlagosan tíz-húsz zenemű esetében történik plágium, ami összevetve az évente bejelentett új művek 12 ezres számával, nem jelentős” – mondta lapunknak dr. Tóth Péter Benjamin, az Artisjus stratégiai és kommunikációs igazgatója.
Tehát csak kb. minden ezredik új dalnál merül fel a lenyúlás gyanúja. Tavaly összesen kilenc ilyen esetről szerzett tudomást a jogvédő iroda, de ezek egy része sem valódi plágium, inkább zenekaron belüli vita eredménye volt. A szerzői jog fontos alapelve, hogy az ötletek nem állnak védelem alatt. Ezt úgy értelmezi a gyakorlat, hogy azok az alapvető építőkockák, amikből minden alkotó dolgozik, szabadon felhasználhatók. A zene esetében ilyenek például a hangok, a ritmus, az akkordok, akkordmenetek, a stílus, hangulat vagy éppen a használt hangszerek. A zeneszerző nyugodtan vehet át zenei ötleteket, stíluselemeket más dalokból. Viszont a dalok egészét, azok nagyobb egybefüggő részét már nem érintheti. Ez tipikusan akkor valósul meg, ha például hosszabb dallam- vagy szövegrészletek egészében egyezést mutatnak.
Szakkifejezéssel élve: a szerzői jog nem a gondolatokat, elképzeléseket védi, hanem csak azok strukturált kifejtését.
Konkrét ügyben a bíróság előtt zenei szakértő vizsgálja meg, hogy az átvétel eléri-e azt a szintet, ami már szerzői jogot sért. Nincs azonban olyan kőbe vésett szabály, hogy a mű mekkora részét lehet még jogszerűen átvenni.
Két dallam egyezéséről négy, hat vagy hét azonos hangjegy után lehet beszélni, azonban a plágium bizonyításához nem kellenek bonyolult, a hangsorok jellegzetességeit elemző számítások. Ha meghallgatunk egy számot, és feltűnik, hogy ez olyan, mint például az Abbától a Money, money, money, és nincs feltüntetve az eredeti zeneszerző, akkor plágiummal van dolgunk. Amennyiben egy dal hangszerelése változik, akkor feldolgozásról van szó. Ha egy szerző arról értesíti az Artisjust, hogy valaki az ő művét sajátjaként jelentette be, akkor csak a bíróság tud dönteni. A szerzői jogvédő pedig, hogy a jogdíj nehogy rossz kézbe kerüljön, a vitatott részt visszatartja, és az ügy lezárultakor a megfelelő jogosultnak egy összegben kifizeti. Lemezenkénti 200 Ft-os jogdíjjal számolva egy aranylemez (ötezer példány) összesen egymillió forint jogdíjat termel, ebből egy dal (ha tízdalos a lemez) százezer forintot „ér”. Ha két szerző van, akkor feleződik. Nagyon ritka, de előfordul, hogy egy-egy sikeres dal akár több millió forint jogdíjat is hoz azon évek alatt, amíg a bírósági eljárás tart.
Ha a skála hangjaiból ismétléses variációval kiválasztunk egy dallamot, akkor a skálába tartozó hangok számától és egy-egy sor hosszától függően elég nagy számú variációt kaphatunk: egy öt hangból álló skálán egy hét szótagos sor 80 ezer variációt, egy öt hangból álló skálán egy tíz szótagos sor már 10 millió, egy hét hangból álló skálán egy tíz szótagos szó pedig már 280 millió variációt eredményez. Ráadásul mindezt a ritmika tovább variálja, és a dallammal párhuzamos szólamok, a vokálok is sokféleképpen kerülhetnek alá.
A külföldi sztárokat sem kerüli el a plagizálás vádja
Michael Jackson You are not alone című száma, Beyonce Baby boy című dala, Avril Lavigne Girlfriendje is gyanúba keveredett már, ahogyan a Red Hot Chilli Peppers Dani California című slágere is. Madonna Frozenje is fennakadt egyszer egy szigorú hálón, vagy a Nirvana Come as you are című szerzeménye is. Ezek egy részében elmarasztaló ítélet is született. A Grammy-díjas Coldplay Viva la vida című dalának szerzőjét Joe Satriani gitáros plágiummal vádolta, ráadásul úgy érzi, őt illetné a 2009-es Grammy-díj, ugyanis az ő nevéhez fűződik a nóta, amely az év dala is lett a Coldplay előadásában.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!
