Öt napot töltött a föld alatt Varga Livius, a Quimby zenekar tagja egy készülő ismeretterjesztő sorozat barlangi részeinek forgatása miatt. A zenész önmaga kísérleti alanyaként, tér- és időérzékét teljesen elveszítve bolyongott a sötétségben.
Budapest alatti mesterséges és természetes földalatti objektumokat és természetvédelmi szempontból is fontos, érdekes képződményeket (barlangokat, bunkereket, pincéket) mutat be ismeretterjesztő filmjében a Filmdzsungel csapata: Tóth Zsolt Marcell operatőr és a producer-rendező Lerner Balázs. A kétszer 26 perces film nyárra készül el, Budapest és Underground címen fut majd a közszolgálati televízióban, a házigazda Varga Livius lesz, az ő kalandjait illusztrálják majd a gyönyörű természetfilmes képek.
A múlt héten felvett barlangi rész nagy kihívást jelentett a népszerű zenésznek. „Kiválóan éreztem magam, próbatételnek fogtam fel, leginkább a társaság és egy ágy hiányzott, a sötétség és az idő nélküliség zavart legjobban” – mondta Varga Livius, aki összesen öt napot töltött két különböző budapesti barlangban. Először két napig húsz méter mélyen éldegélt a kőbányai földalatti labirintusban, majd a Pál-völgyi-barlangba szállították, ahol hetven méter mélyen volt három napig, mindenféle komfort nélkül. Ágya egy matrac volt, a társasága mindössze egy kis kézikamera, a fényt pedig csak egy fejlámpa biztosította számára.
Livius a barlanglét alatt felfedező utakat tett a szinte vaksötétben, felkonfokat gyártott, dalszövegeket írt, olvasott a kőbánya történetéről, sokat megtudott az egykori présházról, cseppköveket örökített meg, beszélgetett a kamerával/-nak, majd amikor elpilledt, a magával vitt történelmi regényt olvasta, aludt és evett. „Rutinos táborozó vagyok: egy zsáknyi ruhát vittem magammal és hasznos eszközöket, például szigszalagot, valamint könnyen elkészíthető kajákat: sok gyümölcsöt, zöldséget, amelyekből a kőbányában levest főztem, sőt csokifondüt is készítettem.” A Pál-völgyiben már nem lehetett része ilyen kulináris élvezetekben, mert a barlangban szigorú szabályokat kell betartani, így három napig kolbászt, szalonnát, sonkát, kenyeret evett és az árammal is spórolnia kellett. A pszichológiai végzettségű zenész-műsorvezető némi önismereti tudással is gazdagodott: „Furcsa volt azt a közismert tényt megtapasztalni magamon, hogy a diszkomfort érzés miatt mennyivel ingerültebb az ember: például sokáig dühöngtem egy hiányzó pulóver miatt. Nem jellemző rám a mágikus gondolkodás, de a kőbányában a sátor körül háromszögben gyújtottam meg a gyertyákat.” Azt mondja: nem engedte meg magának, hogy féljen, ám a mellkasára rögzített szívritmusmérő elárulta, hogy félt, ugyanis 100-as pulzust mért az első éjszakán. „Furcsák voltak a saját neszeim visszhangjai, meg kellett szokni, álmodtam is, de a klausztrofóbia helyett kuckós érzésem volt” – mondja nevetve. „A magány ellen sokat kreatívkodtam a kamerával, szabadon elmondhattam a véleményemet és élveztem, hogy nem kell e-maileket nézegetnem. Kaptam egy, az Antarktiszt is megjárt hálózsákot, az sokat segített, bár abból kibújni az öt, később tíz fokba, nem volt kellemes.” Nehéz volt „idő nélkül” élnie, Varga Livius fél nap elteltével azt hitte, már több mint 24 órája van ott, a barlangban szinte vaksötét volt, nem érzékelte, mennyit aludt, ahogyan azt sem, hogy melyik napszak étkezését fogyasztja. De – mint mondja – bármikor újra visszamenne.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!