Már csak pár kilométernyi szerpentin és a három „szent” településen találjuk magunkat. Mátraszentimre, Mátraszentistván és Mátraszentlászló hívei mind-mind templomot szerettek volna, közöset, egyetlen kérdésben nem tudtak megegyezni: hol építsék fel az Isten házát? Tervezgettek, egyezkedtek, mert bármelyik falu kerül ki győztesen a vitából, a másik kettő templomosainak túl sokat kellett volna kutyagolnia a szentmisére. De megmaradt a káposzta is, és még a kecske is jól lakott: a három település mértani közepén, a Sztepán-réten emelték fel a Felső-Mátra ma legöregebb templomát. A fák övezte, terméskőből emelt rusztikus épületet 1942-ben szentelték fel. A környéket pedig ma már nem csak a hívek és túrázók látogatják: vele szemben a Mátra Sípark, ahol a hóban siklás szerelmesei közel négy kilométer hosszan csúszhatnak a völgybe. Mi is lefelé vesszük az irányt – bár nehezen válunk meg a forró augusztusban is kellemes, 20 fok körüli klímától – és meg sem állunk egészen Mátrafüredig. Azaz… Kéktúra útvonal keresztezi terveink, a tájnak nem lehet ellenállni – pár perces pihenőnk majd’ egyórásra nyúlik.

Aztán leereszkedünk a völgybe, várnak minket a palóc babák! Mátrafüreden mutatja be ugyanis a palóc néprajz remekeit Lovászné Juhász Rita. A néprajzművész palócság iránti rajongását nagymamájától, Mészáros Magdától örökölte, aki életét szentelte a népcsoport kultúrájának kutatásának. 105 falu kétezernél is több textilemléke sorakozik a kiállításon: menyecske- és esküvői ruhák, kendők, terítők, lepedők – megannyi életút emlékei, kortól, nemtől függetlenül. Magda néni hosszú éveken át gyűjtögette a becses darabokat, unokája pedig úgy döntött, a sokszínű ruházati darabokat babákon mutatja be az érdeklődőknek. De nem csak a viseletet, a palóc népszokásokat is megismerhetjük – hiszen a babák mind „élnek”, bölcsőt ringatnak, hímeznek, ágyat rendeznek – mindennapi tevékenységeik között találjuk őket.

Búcsút véve a palócoktól, utunk következő állomása Gyöngyös, és az alig pár éve felújított Orczy-kastély és a Mátra Múzeum. Az 1700-as évek végén épült nemesi otthon hatalmas parkjában megismerhetjük a térség fa- és növényvilágát, azok lakóit, madárfüttyök „elkövetőit”. Szemfülesebbek még békát is láthatnak a kicsinek egyáltalán nem mondható kerti tóban. Több órát tölthetünk el a grandiózus parkban, és nem kevesebbet a két épületben (a felújított kastélyban és a modern, új szárnyban) berendezett kiállításon is. Hatalmas gyapjas mamut csontjainak váza őrzi a Mátrát töviről hegyire bemutató tárlatot. Megismerhetjük annak múltját és jelenét, a kastély korábbi lakóit, a környező falvak népességét – mit ettek, mit ittak, hogyan vigadtak és hogyan temettek, mire vadásztak és mit vigyáztak. A hegység ásvány- és élővilága sem maradhat ki a sorból, mocsarak és lápok, erdők és mezők lakói – mind-mind szemünk előtt elevenednek fel.

De nem csak steril múzeumi körülmények között találkozhatunk a Tisza-tó ezerszínű élővilágával. Utazzunk kicsit tovább, a tó felé, Poroszlón át. Utunk célját el sem lehet téveszteni, az Ökocentrum tornya már messziről utat mutat a távolról jött turistáknak. Második legnagyobb tavunk valóságos halparadicsom, bukjunk le kicsit mi is az uszonyosok közé. Nem kell félni, még a ruhánk sem lesz vizes, feltéve, ha Európa legnagyobb édesvízi akváriumánál szemlélődünk. Van mit, hiszen az üvegfalak mögött önálló ökoszisztémát fedezhetünk fel. Hetvenféle hazai hal, tizenöt különböző kétéltű és hüllőfaj lakja – mit lakja, uralja – a poroszlói Ökocentrum akváriumát. És ha már uradalomról beszélünk, nem feledkezhetünk meg a királyról sem, itt pedig egyértelműen a viza az úr. E hatalmas testű, bajszos hal egykor még hazánk folyamait választotta telelése és ívása helyszínéül. Oly nagyra hízott vizeinkben, hogy a húsára leselkedő halászoknak ajánlatos volt hasának simogatásával megnyugtatni az óriást – így az ellazult állat pedig szinte megadta magát a szigonyosoknak. Itt persze nem veszélyezteti senki, sőt fejedelmi dolga van. Ahogy a vidrapárnak is, akiket naponta háromszor – közönség előtt! – etetnek. Ők pedig tesznek róla, hogy a vízi világ legnépszerűbb lakói legyenek: előszeretettel mórikálják magukat kicsiknek és nagyoknak, akik az üveg másik oldaláról lesik őket. De nem csak alulnézetből, madártávlatból is megcsodálhatjuk hazánk legizgalmasabb tavát. Változatos, tele szigetekkel, ezerszínű öblökkel. Hosszú sétára készüljünk, pár óra alatt még csak be sem tudjuk járni az Ökocentrum hatalmas területét, de minek is tennénk? Hiszen pelikánok, dámvadak, a főépület melletti dísztavon kormoránok, a hátsó parkban pedig gólyák bírnak maradásra, a centrum mellett, a víz fölött másfél kilométer hosszan vezető sétányon különböző madárvárták és kilátók várnak. Pedig a tájházat még meg sem néztük! Ne hagyományos, hajdanvolt poroszlói otthonra számítsunk! A falon még a legutolsó lakók képei, iratai, és nem utolsósorban: az egész település élete. Mindenki elhozta ugyanis számára kedves emlékeit: száz évnél is öregebb konyhai eszközök, bútorok és a mindennapi élet nélkülözhetetlen kis eszközei között ismerkedhetünk meg a környék lakóival. Nem múzeumi darabok, ugyan! Itt mindennek lelke, története van. Ha kinyitjuk a kemenceajtót, téli kenyérsütések illata csap meg, ha megérintjük a tisztaszobában tornyosuló ágyneműt, az ünnep hangulata ölel körbe. A ház pedig a dolgos-szorgos, szerény élet minden öröméről és bánatáról mesél. Maradnánk még, de már nem csak néznénk, meg is mártóznánk a vízben: irány Sarud! Töltés vezet a strandig – bringásoknak kötelező! – minket pedig már messziről megcsap a frissen sült lángos illata. A helyiek szerint bűn kihagyni. Vékonyka föveny a víz előtt, de kinek kell a hatalmas placc, ha előtte a víz? Családbarát, lassan mélyülő, tábla jelzi, ahol már úszótudásra is szükség van, a derékig érő szakaszon pedig kosárlabdapalánk, röplabdaháló – nem csoda, hogy még a naplementében is tele a part. Ha már meguntuk a lubickolást, irány a nyílt víz! Nem kell senkinek átúszni a tavat, csónakkal vethetjük be magunkat a nádas élővilágába. Tanösvény is vezet a vízi növényvilág labirintusában – testközelből, természetes élőhelyükön látogathatjuk meg az tó lakóit, legyenek azok madarak, halak vagy éppen kétéltűek.

Szárazföldön sem maradunk túra nélkül: akár kutyagolni szeretnénk, akár két keréken fedeznénk fel a környéket. Tizenkét útvonal visz a tó körül, akár meg is kerülhetjük azt – állóképességtől és kedvtől függően. Sportolnánk, de maradnánk is? Van megoldás, röp-, kézi- és kosárlabdapályán, vagy éppen a bőrt rúgva vezethetjük le fölösleges energiáinkat. Nem kell nagyon sietnünk, több napig is maradhatunk akár a hangulatos kis sárga bungalókban.

Ennyi élmény után pedig már csak a tökéletes halászlével zárhatjuk a napot. Menjünk hát vissza Poroszlóra, találunk fogunkra való étket. Ha pedig egészen a Tisza-hídig megyünk, a folyóparti naplemente mással össze sem hasonlítható élményét kapjuk grátiszba a forró leves és a gyöngyöző fröccs mellé.

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!