Nils Frahm, „Has lost his Mind” turné, Akvárium Klub
Egy vécékefékkel zongorázó művész nem lehet más, csak elvetemült exhibicionista? Csakhogy a kamaszosan hórihorgas hamburgi fiatalember szinte elnézést kér, hogy már csak egy számot játszik. „De szívesen visszajövök, tudjátok, ha tapsoltok meg ilyenek” – mondja zavartan mosolyogva.
Aztán mikor leül a zongora- és szintetizátortornyok mögé, szabályosan elveszti az eszét – mint a turné neve is megelőlegezi. Sziporkázó virtuozitással, lehengerlő szenvedéllyel tolja az elektronikus elemekkel megcsavart, dallamvilágában és szerkesztésében klasszikus, részben improvizált szerzeményeit. Hol csiklandozza, hol ádázul pofozza a billentyűket, hanghurkokat (loop) képez vagy finoman befolyat egy hangmintát (sampler), olyan összetett és tömény hatást létrehozva, mintha közben egy száztagú zenekar játszana alá.
Csak néhányszor nézett fel egyedi hangszerei és a saját készítésű „IKEA-orgona” mögül, mely szintén a vécémotívumot hordozta, mintha régimódi, fából ácsolt pottyantós budik lennének a színpadra zsúfolva. Mókás kép; majd’ mindenki kamerázta is. Szinte csak világító telefonerdőt lehetett látni, ami szomorú, mert akik videóztak, valójában nem a zenét élvezték, hanem digitális zombiként, a virtuális térben tolongva megosztható bizonyítékot gyártottak menőségüknek. Már a vécékeféről is eszünkbe juthatott, de koncert után még inkább ide illett a vicc a két orosz avantgárd zenészről:
„Te, Szerjozsa! Beleszarjunk a zongorába? – Ezeknek? Á, úgysem értenék.”
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!