„Igazság szerint a csapattársaimat illeti köszönet. Tudták, hogy második vagyok a góllövőlistán, és szerették volna, ha mi adjuk a gólkirályt. Ezért tömtek labdákkal.”

A 18 éves Rácz Benjámin a Geresdlak elleni meccs előtt 37 gólnál tartott. Aztán a félidőben már 52-nél. Közte egy „mesterkilences” (ha ugyan van ilyen), és két mesterhármas. „A kedvenc gólom az volt, amikor szélről jött egy beadás, levettem ballal, és jobbal kapásból belőttem.”

Benjámin ezen a meccsen meg sem állt 23 gólig. Nem ez az első gólszürete, ősszel a Szederkénynek tizenhatotvágott.

Igen szerény fiú. Most érettségizik, testnevelő edzőnek készül. Szeretne focizni, kedvenc csapata a Real Madrid, de egyelőre azzal is elégedett lenne, ha beférne egy NB I-es csapatba. A meccset végül 40-1-re nyerte a Mohács. A csapat utánpótlásedzője, Brecska Gyula azzal kezdi, hogy feltétlenül írjuk meg: minden elismerése az ellenfélé. „A geresdlakiak simán megtehették volna, hogy az első percben valamelyikük lesérül, a bíró lefújja a meccset, vége, 3-0 ide. Ehhez képest 10-1 után is becsülettel küzdöttek.”

Brecska úr akár boldog is lehetne, hiszen csapata nem mindennapi tettet vitt véghez. Ráadásul csatáráról írt a megyei lap, és most mi is. A helyzet azonban nem ennyire rózsás. „Teljesen irreálisak voltak a körülmények. Mi tizenegyen voltunk, ők nyolcan. És ez nem ritka a megye egyben. Gondolhatja, mi lehet lejjebb, a kettőben vagy a háromban!” A jelenlegi szabályok szerint minden felnőttcsapatot nevező egyesületnek utánpótláscsapatot vagy csapatokat is kell neveznie. „De miből, kérdem én? Az még rendben van, hogy egy hétszáz lelkes falu ki tud állítani egy felnőttcsapatot, mert van egy pénzes vállalkozó, aki szponzorálja őket. Na de, ha azt számoljuk, hogy egy ilyen településen legfeljebb huszonöt 20 éven aluli srác él, közülük öt ügyes, másik öt képes két egyenest rúgni a labdába, ez még mindig csak tíz gyerek! És vannak ennél sokkal gyengébb évjáratok is.”

Arról nem beszélve, hogy tíz kilométeren belül legalább hét településnek van csapata valamelyik megyei bajnokságban, így az is elég nehezen elképzelhető, hogy az egyik faluból a másikba járjon át focizni a gyerek. Hiszen a saját falujában is szükség volna rá. „Ráadásul, ahogy megyünk előre a korban, úgy lesz egyre nehezebb a helyzet. Egy 10-12 éves gyerek számára még csak a foci van, de utána jön a számítógép meg a csajok, és elkezdenek lemorzsolódni. Nekem szerencsém van, Mohács egy húszezres város, itt azért még van miből válogatni. De egy Geresdlak méretű falu gyerekei csak pofozógépek áldozatai lehetnek.”

A geresdlakiak utánpótlás-eredményei igazolják Brecska úr szavait. Egyetlen árva döntetlen mellett vereség vereség hátán. Nem ritka a 15, 20 gólos zakó. Csoda, hogy még van kedvük kifutni a pályára.

A mohácsi edző szerint a megoldás az volna, ha visszahoznák a régi szabályt, amely szerint azok az egyesületek, amelyek nem képesek kiállítani megfelelő mennyiségű utánpótláscsapatot, fizessenek évente 200 ezer forintot. Ebből fizethetnék például a falubuszt, amely összeszedi edzés vagy meccs előtt a srácokat a környékből. Így azok az egyletek, amelyek akarnak, indíthatnának utánpótláscsapatokat is. Most viszont az van, hogy sok kis csapatnak kell „bűvészkednie” a gyerekekkel. Egy ide, egy oda, hogy legalább nagyjából meglegyen a létszám. „A lényeg, hogy papíron kimutassák: egyre több az utánpótlás korú focista. Olyan ez, mint az ötvenes években, amikor papíron volt tizenöt tehén, annak tíz borja, de tejet senki se látott.”

A Geresdlak a hétvégén Pécsváradon játszik. Van esélyük, ha meglesznek legalább tízen.

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!