Szabó Bence: Azt lehet hátba szúrni, aki hátat fordít

– A sportba özönlő rengeteg pénznek lőttek, miután a kormány már nem a MOB-on keresztül osztja a támogatásokat, így a szervezet lehetőségei is csorbultak. Miért akar valaki ilyen helyzetben elnök lenni?

– Egyrészt korábban is csak a támogatások egy része ment a MOB-on keresztül, másrészt a MOB, a magyar olimpiai mozgalom súlyát, szerepét a magyar sportban soha nem a pénz határozta meg. Egy több mint 120 éves szervezetről beszélünk. Az új helyzetben a legfontosabb a MOB szerepének újrapozicionálása, és ahogy a jelmondatommal (A MOB több mint sport – a szerk.) is utalok rá, az nem jó út, ha a szervezetünk kizárólag a téli, nyári és ifjúsági olimpiával foglalkozik. Számos terület van, ahol bőven lenne tennivaló, ahol segíteni tudnánk a magyar sport ügyét, és ezek nem mindegyike pénzkérdés. Ne feledjük, a MOB a Vöröskereszt után a legpatinásabb civil szervezet az országban.

– De pénz nélkül mit tehetnének?

– Nincs szó arról, hogy ne lenne pénze a MOB-nak, hiszen a Nemzetközi Olimpiai Bizottság a „worldwide” szponzoroktól befolyó bevételek egy részét különböző szempontok alapján leosztja a nemzeti olimpiai bizottságoknak, vannak saját szponzoraink is, és az államtól is kap támogatást a MOB, még ha ez immár a működését sem fedezi. Ezeket a pénzeket kell a magyar sport érdekében felhasználni, tovább kell vinni az életútprogramot, szoros együttműködésre kell törekedni a sportági szakszövetségekkel, a sportolókkal, a Testnevelési Egyetemmel, az Olimpiai Bajnokok Klubjával, az államtitkársággal, és innovatív programok elindítását is fontosnak tartom.

– Mindezt a MOB jelenlegi bevételeiből? Kicsit úgy hangzik, mintha megválasztása esetén újra a tavaly év végéig fennálló támogatási rendszer visszaállításáért kezdene lobbizni.

– Ez nem így van. A koncepcióváltás megtörtént, meg kell nézni, milyen eredményeket hoz az új rendszer, de azt így is látni kell, hogy a MOB mindig sokkal könnyebben tud segíteni egy-egy szövetségnek, mint a mindenkori sportállamtitkárság. Ezt véletlenül sem Szabó Tünde kritikájának szánom, de mire egy ekkora apparátus megmozdul, addig a MOB kiemelt köztestületként rugalmasabban, gyorsabban működve már meg is tudja oldani a helyzetet. Készen kell állnunk, hogy ha az új rendszer bizonyos feladatokban jobban számít a MOB-ra, akkor időben tudjunk reagálni, segíteni.

– Ön szerint Borkai is ebben bízik, ezért nem akarta átvenni a finoman átnyújtott selyemzsinórt?

– Ezt tőle kell megkérdezni. Az biztos, hogy nem pályáznék elnöknek, ha nem gondolnám úgy, hogy vannak dolgok, amiket lehet jobban csinálni. Az például nonszensz, hogy másodállású főtitkára legyen a szervezetnek, hiszen négyévnyi tapasztalat mondatja velem, a napi munkát pont a főtitkárnak kell elvégeznie, az elnök csak a stratégiai irányokat határozza meg. Én látható elnök szeretnék lenni, aki ott van nemcsak a versenyeken, de az edzőtermekben is. Nem olyan, mint Columbo felesége, akiről csak tudjuk, hogy van, de sosem látjuk.

– Hol romlott meg a viszony ön és az önt a londoni olimpia után kinevező Borkai között?

– Egyszer sem volt komolyabb konfliktus közöttünk. A MOB szempontjából egészen kiváló olimpiai ciklust zártunk, amit bizonyít számos szövetség köszönőlevele, és a Rióban elért eredmények is, így a munkánkra nem lehetett panasz. Az utóbbi időben voltak közöttünk súrlódások, amiket többször is lett volna lehetősége megbeszélni velem, több rendezvényen is voltunk együtt, de ez soha nem történt meg.

– Ehelyett kirúgta?

– Azt hiszem, két olimpiai bajnok között ez úgy zajlik, hogy ha az egyik azt mondja a másiknak, nem kíván vele dolgozni, arra a másik csak azt válaszolhatja, hogy én sem veled. Nyilván kereste a bűnbakot, amikor a sajtóban támadások érték, de nem tudom, miért bennünk látta az ellenséget. Megtisztelhetett volna annyival, hogy elmondja, mi a baja a munkámmal, de én úgy vagyok vele, mint egy lezárt házassággal: csak a szépre emlékezem.

– Borkai nem volt ilyen diplomatikus, egy interjúban azt mondta, ön (és Siklós Erik kommunikációs és marketingigazgató) hátba szúrták.

– Az én sportágamban szemtől szembe áll egymással a két küzdőfél, hátba szúrni csak azt lehet, aki hátat fordít, de ilyen helyzetben nem stílusom támadni.

– Valószínűleg arra gondolt, hogy nem védte meg a szervezetből senki, amikor össztűz alá került.

– Amikor több helyről is támadták, azt üzente mindenkinek, senki ne nyilatkozzon. Mi így is tettünk, lemondtuk az összes leegyeztetett interjút, aztán egy hónap múlva felháborodottan közölte, hogy senki nem állt ki mellette. Ezzel nem tudok mit kezdeni.

– Nem tart tőle, hogy Borkai túlságosan nagy falat még az új helyzetben is? Az egyik mintaváros polgármestere, olimpiai bajnok, ráadásul Győrbe hozta az Ifjúsági Olimpiai Fesztivált is. Egy ilyen ember biztosan komoly támogatást élvez a kormány részéről.

– Ha nem hinnék a győzelemben és a küzdelem tisztaságában, nem jelöltetném magam. Sokan megkerestek, bátorítottak, nem magamtól jelentkeztem. Az elmúlt hetekben, hónapokban is sokan biztatnak, biztosítanak a támogatásukról. Ráadásul a rendkívüli közgyűlés összehívásáért, az alapszabály módosításáért indított küzdelmemhez nem kevesebb mint 50 sportági szövetség elnöke csatlakozott Kósa Lajos, a korcsolyázószövetség elnökének vezetésével. Ez talán Borkai Zsolt számára is jelezte, hogy nincs minden rendben. A rendkívüli közgyűlést a mi kezdeményezésünkre hívták tehát össze és sikerült több vitatott kérdésben tisztább viszonyokat teremteni az alapszabály módosításával.

– Most úgy néz ki, nemcsak Borkai Zsolttal kerül szembe, hanem lesz még egy jelölt Kulcsár Krisztián személyében.

– Az egyik legnagyobb támogatómból hirtelen ellenfél lett. Jó viszonyban voltunk, a FIE (Nemzetközi Vívószövetség – a szerk.) végrehajtó bizottságába is segített bekerülnöm, sokszor inspirált és motivált, hogy jelöltessem magam elnöknek. Ehhez képest most a szélárnyékból érkezve hirtelen kitalálta, hogy jelölteti magát.

– Haragszik rá emiatt?

– Nem erről van szó, hanem arról, hogy amíg a harcomat vívtam, szó sem volt arról, hogy ő is elindulna. Aztán amikor kitapostam az ösvényt, hirtelen megjelent rajta ő is, de talán ez is azt jelzi, hogy mind többen gondolják úgy, lehet a MOB-ot hatékonyabban, jobban vezetni. Számomra egyébként a szervezet rangját mutatja, hogy többen pályáznak elnöknek, a küzdelem elől pedig soha nem hátráltam meg, és most sem teszem.

– Ha MOB-elnöknek választják, téma lesz újra a budapesti olimpia?

– Ha nem leszek MOB-elnök, akkor is minden erőmmel támogatni fogom, hogy egyszer olimpiát rendezhessen Magyarország. Egykori sportemberként és sportvezetőként is úgy gondolom, kiváló olimpiát tudnánk rendezni, és mivel belelátok a számokba is, egyáltalán nem gondolom úgy, hogy a játékok csődbe vitték volna az országot. Talán a kommunikáció nem volt megfelelő, ezért fordultak el tőle az emberek.

– Erről csak egy népszavazás után tudhattunk volna biztosat. Ön is ellene van, hogy kikérjék a budapestiek véleményét?

– Ellenkezőleg, én azzal kezdtem volna. Kockázatos játszma, de ha bejön, azzal óriásit lehet nyerni. Ráadásul a pályázat benyújtása körüli időszakban még de facto megvolt a többségi támogatás a budapesti olimpia mögött.

– Mitől lesz ön a legjobb jelölt?

– Ahogy említettem, látható elnök szeretnék lenni, aki nem másodállásban végzi a munkáját, hanem ez számára a legfontosabb. Borkai Zsolt azt mondta, nem fog kétségbeesni, ha nem választják meg. Nekem egészen biztosan számtalan álmatlan éjszakát okozna, ha nem én leszek a befutó.



Május 2-án, kedden választ új elnököt a MOB.
Borkai Zsolt másik kihívója Kulcsár Krisztián lesz.

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!