Az olimpiai ezüstérmes, többszörös Európa-bajnok Ungvári Miklósnak a szó valódi értelmében főpróba volt a közelmúltbeli Budapest Judo Grand Prix a jövő héten kezdődő bakui világbajnokságra, hiszen a tavalyi vállműtétje után először indult nemzetközi versenyen.
Kivételes hozzáállását mutatja, hogy nagyszerű meneteléssel 2015 után másodszor is aranyérmes lett a viadalon. A ceglédiek 37 éves cselgáncsozójával beszélgettünk.
– A budapesti döntőben egy olyan akcióval győzte le a háromszoros világbajnok és kétszeres olimpiai bronzérmes japán ellenfelét, amelyet azóta is emlegetnek, elemeznek. Ilyen visszatérésre számított?
– Magamat is megleptem ezen a versenyen, nem gondoltam, hogy a hosszas rehabilitáció után ilyen messzire jutok, így tudok majd koncentrálni és „szárnyalni”, és a hatodik mérkőzésen is képes leszek megújulni.
– Ez a Grand Prix már olimpiai kvalifikációs viadal volt. 2012-ben Londonban 66 kg-ban lett ezüstérmes. Most 73 kg-ban versenyez. Tokióban hányan indulhatnak ebben a súlycsoportban?
– 2020-ban azzal bővül a program, hogy vegyes csapatversenyt is rendeznek a judóban, ezért az olimpiai rangsorban záráskor minden súlycsoportban a legjobb tizennyolc sportoló kap közvetlen indulási lehetőséget, ide kellene bejutni.
– Jövő héten újabb pontszerzési lehetőség nyílik a bakui vb-n. Milyen eredményre számít?
– Tavaly a hazai vb-n nem tudtunk érmet szerezni, most a csapatunk abban bízik, hogy Bakuban sikerül értékes éremre, jó helyezésre váltani a budapesti Grand Prix-versenyen elért eredményeket. Én mindig azt tűzöm ki célul, ha ki is kapok, akkor is emelt fővel tudjak lejönni a szőnyegről, az edzőim elégedettek legyenek velem. Azért nagyon reménykedem, hogy jó állapotban, koncentráltan, kreatív judóval a budapesti szerepléshez hasonló módon helyt tudok majd állni a világbajnokságon is. Utána pedig nagyon fogok szurkolni az öcsémnek, Attilának, aki a 81 kg-os súlycsoportban indul.
– A népes mezőnyben ön „korelnök” lesz, vagy vannak hasonló korú vetélytársak?
– Azt hiszem nem csak az én súlycsoportomban ritka ez az életkor, talán az egyik osztrák sporttársunk néhány nappal vagy hónappal idősebb nálam. Mindenesetre nemrég a külföldi sajtó azt írta rólam, azzal, hogy 37 évesen és 300 naposan nyertem, minden idők egyik legidősebb Grand Prixgyőztese lettem.
– Még mindig szeret lovagolni? Azért kérdezem, mert ezen a hétvégén rendezik Budapesten az immár hagyományos Nemzeti Vágtát, amelynek korábban többször is részese volt.
– Most is vannak lovaink, András öcsémmel gondozzuk, ápoljuk őket. Amikor a judóban, ha lehet mondani, „holtszezon” van, nekem a lovak és a lóversenyek olyan kikapcsolódást, felfrissülést és pluszt adnak, amit nem hagynék ki soha. Nemcsak a díjugratásnak, hanem egyik-másik szakágnak, a távlovaglásnak is hódolunk, nyeregbe pattanunk és akár 80 kilométert is szívesen „vágtázunk”. Most a vb előtt a Nemzeti Vágtán aktívan nem tudok részt venni, de nézőként ott leszek a Hősök terén.
FOTÓ: KISBENEDEK ATTILA, AFP
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!
