Ha eddig nem lett volna épp elég gond a 2022-es katari világbajnoksággal, a Guardian riportere most borzasztó felvételekkel igazolta, hogy a világ leggazdagabb országa a szó legszorosabb értelmében rabszolgákkal építteti a vb díszleteit.
Pete Pattinson újságíró úgy döntött, utánajár, miért halnak meg tömegével a katari építkezéseken a javarészt nepáli munkások. Amit látott, az minden előzetes elképzelésénél brutálisabb volt. A kényszermunkások embertelen körülmények között élnek: tucatnyian zsúfolva apró, dohos, mocskos szobákban, a zuhanyzóikban áll a szennyvíz, konyháikat ellepik a bogarak és rágcsálók. No, nem mintha volna mit enniük szerencsétleneknek: sem a beígért ételpénzt (havi 300 dollár) nem kapják meg, sem a fizetésüket, így könyörögniük kell az ételért a munkáltatóiknak. Vannak, akik több mint tíz hónapja nem kaptak egy fillért sem, ám mivel igazolványukat elvették, s így illegálisan tartózkodnak Katarban, nem kaphatnak máshol munkát. Tehetetlenségükben maradnak, hátha fizetésnapra virrad. Aki szökni próbál vagy reklamál, azt kihajítják a szállásról, s csak társai jóindulatán múlik, hogy nem hal éhen. Bár a katari munkatörvények előírják, hogy a sivatagi hőségben 11.30 és 15 óra között senki sem dolgoztathatja munkásait, a vállalkozók magasról tesznek az előírásokra – s mindezt tetézik azzal, hogy megtagadják a kötelező ivóvíz biztosítását. Sokan tizenkét órás műszakokat dolgoznak végig a tűző napon, étlenszomjan. Csoda, ha június negyedike és augusztus nyolcadika között 44 munkás halt meg csak Dohában? Legtöbbjüknek egész egyszerűen megáll a szíve. Sokan a város nepáli követségén zsúfolódtak össze, ők csak azt kérik, hadd jussanak vissza a hazájukba. Nem kell a pénz sem, amiért megdolgoztak, s amiből családjuk jövőjét akarták biztosítani.
A katari vb-pályázat elleni legnagyobb érv épp a hőség volt, sokan féltik a futballistákat a kegyetlen klímától. Válaszul bejelentették: a stadionok légkondicionáltak lesznek. A döntő helyszíne, a 90 ezer fős stadionnal rendelkező Lusail City például most fog kinőni a homokból, cirka 45 milliárd(!) dollárból. A munkások? Havi 1200 dollárért (amiből hirtelen 600 lesz, ahogy átlépik a katari határt, és azt se kapják meg soha) kockáztatják az életüket.
A Guardian-cikk hatására ismét kikeltek magukból a jog- és környezetvédők, a Katar ellen pályázó vesztes országok, és persze a futballbarátok is. A helyi hatóságok pedig megvonták a vállukat: elnézést, mi erről semmit se tudtunk, itt a törvény, tessék nézni, ilyet nálunk nem szabad. Az elkövetkezendő napokban nyilván felkerül majd néhány videó a netre a pénzüket végre megkapó, boldog nepáliakról, a csilli-villi új szállásokról, néhány csúnya, gonosz alvállalkozót börtönbe küldenek majd. A FIFA pedig – szokás szerint – hallgat. Alig várom, hogy forgatni kezdjék a hollywoodi szuperprodukciót az esetből, mondjuk Leonardo DiCaprio főszereplésével (biztos pompásan alakítaná a tényfeltáró Guardian-riportert). Katari pénzből.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!