A háború kistestvére

„Figyelj, Dave! A könyökvédőd megvan?” „Igen, csak tiszta vér, de holnapra kimosom.” A BKV Előre- pálya sokat látott közönsége  már fel sem kapja a fejét az ehhez hasonló párbeszédeken: megszokták. Itt készül a magyar lacrosse válogatott az Európa-bajnokságra. A lacrosse csak első látásra vicces: jól megtermett fiatalemberek, hosszú botra szerelt lepkehálókkal rohangálnak egy focipályán, közben néha jól oldalba verik egymást.

De – mint mondtam – ez csak a látszat.

A lacrosse ugyanis kőkemény, igen hajtós és fineszes sport. Aki már próbálta, a megmondhatója, hogy milyen nehéz elkapni egy száguldó, tömör gumilabdát egy hosszú botra applikált kis hálóval (stick), miközben az ellenfél minden – értsd: minden! – eszközzel megpróbálja ezt megakadályozni.

Szakadás, törés, rázkódás

A mai lacrosse ősét a cseroki indiánok találták ki, vagy ezer évvel ezelőtt. Ők da-nah-wah’uwsdinak, azaz a háború kistestvérének nevezték, mert úgy tartották, hogy kiváló katonai edzés. Akkoriban egész falvak vagy törzsek „játszották” a meccseket. Mivel sokan még csak a labda közelébe se juthattak, ők arra figyeltek, hogy botjaikkal megsebezzék az ellenfelet.

Ebből is látszik, hogy a lacrosse nem kisasszonysport. „A lacrosse testvérsportja a jégkorong – magyarázza Urbán Dávid (Dave), a magyar válogatott és a Budapest Blax támadója, a július végi, gödöllői Európa-bajnokság főszervezője.

– Ugyanazok a képességek, az úgynevezett hand-eye coordination, vagyis a kéz és a szem összehangolt működése kell hozzá. Az észak-amerikai hokisok gyakran lacrosse-oznak szezonon kívül.”

Amikor bátortalanul megjegyzem, hogy én úgy tudtam, a jégkorong testvére a gyephoki, enyhe megvetéssel csak annyit mond: „ott a fiúk is szoknyát viselnek”. Amivel arra céloz, hogy a lacrosse-ban sokkal több a testi kontaktus (ütés, lökés). Apropó, testi kontaktus: a leggyakoribb sérülések az izom- és szalagszakadás, valamint a különböző ficamok (a gyors irányváltások miatt), a kulcscsonttörés (találkozás a stickkel) és az agyrázkódás.

„Ebből a szempontból a lacrosse nehezebb, mint a hoki – mondja Dave. – Ott, ha megsérülsz a pálya közepén, csak meglöknek és kicsúszol a padra. A lacrosse-ban fél lábbal is le kell vonszolnod magad, csak akkor lehet cserélni.”

Egy lacrosse-meccsen bármi megtörténhet. De még egy edzésen is, pedig itt azért vigyáznak egymásra a játékosok. Különösen a mieink. Mert hát túl kevesen vannak ahhoz, hogy már itt kikészítsék egymást. „Ne gabalyodj bele a védőjébe, mert meghalsz!” – hangzik az edzői utasítás, amit persze nem kell szó szerint érteni.

„A halál azért nem jellemző a lacrosse-ra, de olyat már láttam, hogy valakinek leszakították a lépét. Na nem szándékosan. A karját akarták ütni a stickkel, de elfordult, és derékon csapták. Azóta felgyógyult, már játszik” – meséli Bajnóczy László. Ő civilben az egyetlen, európai szinten is jegyzett magyar játékvezető, aki most a női csapat edzésén segédkezik. Valaha maga is játszott, de természetesen megsérült, és nem akart elszakadni imádott sportjától. „Ha a lacrosse tömegsport lenne, nem volna, aki hétköznap dolgozzon” – mondja.

Kicsi, savanyú, de a miénk

A világ három legjobb lacrosse-válogatottja: az amerikai, a kanadai és az irokéz. A lacrosse az egyetlen sportág, amelyben egy indián törzs saját jogon indulhat világversenyen. Szép tisztelgés ez az amerikai őslakosok előtt. Európába természetesen a „gyarmatokról”, az angolok hozták be a lacrosse-t, a mai napig ők a legjobbak. Az eddigi tíz Európabajnokságból kilencet nyertek.

Kelet-Európában – különös módon – Csehországban van több évtizedes hagyománya. Egy amerikai történészprofesszor hozta át még a ’60-as években a játékot a tengerentúlról. Európában mindenki amatőr, profi liga csak Amerikában van, igaz, ott mindjárt több is. Magyarországon 2008 óta létezik a lacrosse. Tíz egykori amerikaifocista vásárolt tíz felszerelést, és elkezdtek ütögetni a Margitszigeten. Ekkor látta meg őket Urbán Dávid, aki épp akkor érkezett haza az Egyesült Államokból, ahol az egyetemi bajnokságban hokizott.

„Nem akartam hinni a szememnek. Lacrosse Magyarországon? Akkor már biztos volt, hogy nem tudom folytatni a hokit, mert szétment a térdem, hát beálltam hozzájuk.” A következő hat évben fejlődött a sportág, ma már három csapatunk is versenyez. „Aki rákap az ízére, annál a csapból is ez folyik, és mint Jehova tanúja, hirdeti az igét” – magyarázza a sportág rohamos népszerűsödését Dave.

A lacrosse-ozó fiúk többsége más sportágból igazolt át. Vannak itt kézisek, amerikaifutballisták, kosarasok, sőt még egy focista is.

„Mivel Európában nincs edzőképzés, kénytelenek vagyunk egymástól és YouTube-videókból tanulni” – mondja a lányok edzője, Illyés Anikó, aki – hogy, hogy nem – egy sérülés miatt lett tréner. A magyar lányok a Blackberriesszel ma az ötcsapatos osztrák ligában játszanak. Havonta egyszer mennek ki Ausztriába, olyankor két meccset is lenyomnak. „Még általában kikapunk, de néha be-befigyel egy döntetlen is” – büszkélkedik Kinga.

A fiúk a Budapest Blaxszel a szlovák ligában küzdenek, tavaly megnyerték a Közép-európai Ligát. A válogatott pedig most éppen az Európa-bajnokságra készül. „Az Eb-pályázat mérföldkő volt a magyar lacrosse számára – mondja Dave. – Két éve nyertük el a rendezést, azóta készülünk rá.” Azért nem bízunk semmit a véletlenre.

A lacrosse-ban megengedett, hogy a válogatottak – a sportág fejlődése érdekében – időszakosan „importálhassanak” tapasztalt, külföldi játékosokat. Hál’ istennek a világban nagyon sok magyar származású játékos él, olyanok, akik az egyre erősödő konkurencia miatt nem férnek be a saját országuk válogatottjába. „Egy nemzetközi levelezőlistán kerestük és találtuk meg őket” – meséli Dave, hozzátéve, hogy nemcsak játékosokat, hanem edzőt is „kölcsönzünk” az Ebre. Ricky Schwartzberg január óta foglalkozik a magyarokkal. Ezzel együtt a magyar válogatottaknak nem a győzelem, hanem tényleg csak a részvétel, a tapasztalatszerzés lesz a lényeges. Aztán talán majd, egyszer. De addig még sokat kell futni és verekedni. Úgy tűnik, lesz, aki bírja.

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!