Ha azt hiszik, hogy csak Zágrábban, Splitben vagy Dubrovnikban ünnepelték tömegek a horvát labdarúgó-válogatott vbdöntőbe jutását, akkor súlyosan tévednek.
A tekintélyes The Timesban megjelent: a horvát zászlók elárasztották a skót városokat, a horvát mezek iránti keresletet pedig nem tudták kielégíteni a glasgow-i, az edinburghi, az aberdeeni sportszerkereskedők. Az angol–horvát találkozó előtt kifogyott a készlet, noha a horvát dresszt darabonként hatvanöt fontért – nagyjából 23 ezer forintnak megfelelő összegért – kínálták...
Írországban hasonló volt a helyzet. Az ottani hangulatról hűen árulkodik az elődöntőt megelőző felhívás: „Ha ír vagy, és Angliának szurkolsz, akkor nem vagy ír!” Londonderryben, amelyet az (észak)írek csak Derrynek hívnak, a történelmi jelentőségű Free Derry Corner szövegét változtatták meg ekképpen: „Itt belépsz a szabad Horvátországba.” A walesi drukkerek egyike pedig így fakadt ki: „Elegem van abból, hogy minden mérkőzésen, amelyet valamelyik kocsmában néztem, az a kib...ott három oroszlános dal szólt!”
Nem meglepő hát, ha arra a kérdésre, hogy melyik csapat nyeri a világbajnoki címet, a skótok, írek, walesiek többsége kapásból azt válaszolta: „Mindegy, csak ne Anglia legyen az!” Győztek.
A döntőt vasárnap a horvátok vívják a franciákkal. Ám ne gondoljuk, hogy a kelet-európaiak már mindenképpen nyertesek, mert Horvátországban óriási lesz a szomorúság, ha nem a kockás mezesek hódítják el az aranyérmet. Bár a vb előtt talán senki nem várt finalista szereplést a szomszédos országban, az ezüsttől már nem lehet elesni, az aranytól igen. S arrafelé azzal sem törődik senki, hogy a döntőbe jutás részben a gyógyágnak meg a szerencsének köszönhető, hiszen a dánok és az oroszok ellen a tizenegyespárbaj határozott, az egyenes kieséses szakaszban kizárólag az angolokat múlta felül a horvát együttes (szintén százhúsz perces küzdelemben). Igaz, megdolgozott azért is, hogy erre a szárnyra kerüljön, mert az első kört csoportgyőztesként zárta, miután a nigériaiakat és az izlandiakat meggyőzően felülmúlta, míg az argentinokat egyenesen leiskolázta. S a sikerért mindent megtett a knock out-etapban is, gondoljunk csak Luka Modric hosszabbításos sprintjeire az „orosz” meccsen; Mario Mandzukic visszatérő görcseire-fájdalmaira, majd győztes góljára az angolokkal szemben; egyáltalán, az elveszett labdát nem ismerés – a csapat mindegyik tagját egyformán jellemző – tipikus esetére.
A labdarúgásnak eddig nyolc világbajnoka van: Anglia (1 diadal), Argentína (2), Brazília (5), Franciaország (1), Németország (4), Olaszország (4), Spanyolország (1), Uruguay (2).
Ha kilencesre bővülne a különleges keret, az valóban világszám volna.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!
