Az első kérdést az egykori válogatott labdarúgó Kozma Istvánnak, a másodikat fiának, Kozma Dominik úszónak tettük fel. Az édesapa az Újpest meghatározó játékosa volt, negyvenszer húzhatta magára a címeres mezt, háromszáz NB I-es meccset vívott, és a magyar focisták közül ő volt az első, aki a szigetországba igazolt. Először a skót Dunfermline, majd a Premier Ligában, a Liverpool csapatában játszott. Pályafutása során megfordult Bordeaux-ban és Cipruson is. Jelenleg a Vasas Kubala Akadémia rúgótechnika edzője és büszke arra, hogy az egykori piros-kék játékos Kubala Lászlónak, a Barcelona kiválóságának nevét viselő utánpótlás csapat trénere lehet. Dominik, a 200 méteres gyorsúszás Európa-bajnoki bronzérmese – akinek a neve elé azért biggyesztettük oda játékosan a „Mc” előnevet (jelentése: fia valakinek), mert Skóciában született – már két olimpián is részt vett, és a 2012-es londoni játékokon épphogy lemaradt a klasszikus 200 méteres gyorsúszás döntőjéről. Azért két számban, a 4x200-as gyors váltóban és vegyes váltóban ott volt a fináléban, ez utóbbiban a magyar csapat az ötödik lett.

Kozma Istvánra Salgótarjánban, egy országos „focitoborzón” figyeltek fel a lila-fehérek, és a középiskola elvégzése után Újpestre hívták. Dominik elmondta, hogy gyermekként ő is több felmérésen részt vett, állítólag jó bal lába volt, de számára a medence vonzóbb.

– Nem bánja, hogy a fia a futball helyett az úszást választotta?

– Nem, sőt nagyon örülök. Dominik nem csak 194 centiméteres magasságával, hanem azzal is túlnőtt engem, hogy olimpikon lett. Azt, hogy ilyen messzire jutott, nagyrészt édesanyjának köszönheti. Mivel mi elváltunk, ő járt vele az uszodába, ő kísérte a versenyekre. Dominik, vagy ahogy én hívom, Domino hamar meghálálta az anyai segítséget, gyorsan jöttek az eredmények, ifjúsági Európa-bajnok, majd felnőtt Eb-bronzérmes lett. A Kőbánya SC-ben, ahol Turi György a mestere, jó kezekben van, és eltökéltségét, szorgalmát ismerve még nagy lehetőségek állnak előtte. Különben a lányom, Evelin is tehetséges úszó volt, de ő korán abbahagyta, a sportágtól azonban nem vált meg, az úszócsapat masszőrjeként ott volt Londonban.

– Mennyire nevezhetjük skótnak? – kérdeztük Dominiktől.

– Nem vagyok túlzottan spórolós, bár igazán költekezni sem lenne miből. De komolyra fordítva a szót, az ottani törvények nem teszik lehetővé a kettős állampolgárságot, így a születési helyemtől függetlenül természetesen magyar vagyok.

– Igazi sprinter alkat, más úszásnemmel nem is próbálkozott?

– Aki a Szpari vagy a Kőbánya SC úszóiskolájába kerül, annak minden úszásnemet meg kell tanulnia, de mesterem, Turi György pillanatok alatt rájött, hogy a gyors az igazi számom, ezen belül is a 200 méter fekszik nekem a legjobban.

– Mennyire ismeri apja pályafutását?

– Mivel a szüleim elváltak, focizni csak videofelvételen láttam, de édesanyám sokat mesélt róla.

Arra a kérdésre, hogy melyik „nehezebb”, a labdarúgás vagy az úszás, Kozma István elmondta, más-más edzésmennyiséget és mozgást igényel a két sportág, de ahhoz, hogy valaki olyan kiváló eredményeket érjen el, mint a fia, hallatlanul kemény munkát kell végezni. Dominik szerint a napi három úszóedzés önmagáért beszél, nagyon kevés az üresjárat és a kéthetes szabadság kivételével a medencében töltik az élüket. Az összehasonlítás azért is nehéz, mert bár a fociban is ki lehet tűnni az egyéni teljesítményekkel, ám csapatban szerepelni merőben más, mint egy egyéni sportágban.

Végül arra voltunk kíváncsiak, hogy pályafutása során ki mire a legbüszkébb. Kozma István szívesen emlékszik vissza a Skóciában töltött időre, ahol kétszer is megválasztották a bajnokság legjobb játékosának. Nagy megtiszteltetésnek tartja, hogy közel húsz év után sem felejtették el, és 2012 novemberében a Dunfermline Hírességek Csarnokának tagja lett. Dominik csak annyit mondott, reméli, hogy az, amire a legbüszkébb lehet, még előtte áll.

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!