Lubanski, Lato, Szarmach, Deyna, Gadocha, majd Boniek: ezek épp hatan voltak ama „legnagyobbak” közül, akik a hetvenes évek közepétől a nyolcvanas évek elejéig a fociban bearanyozták a lengyel válogatott nevét, és akiket olykor ma is fölidézünk magunkban.
Az első vicc az, hogy ma is létezhetne ilyen „hatos” nemzeti színekben, ha három lengyel nem lenne német állampolgár.
A második vicc az, hogy a maradék három ember lengyel állampolgár ugyan, lengyel nemzeti színekben játszik, de Európa egyik legsikeresebb klubcsapatát, a német Borussia Dortmundot (BVB) fényezi.
Az első hármas (Klose, Podolski, Trochowski) együttesen 270 alkalommal játszott a Nationalelfben, Klose és Podolski a Bayernben is karriert csinált, de ma mindhárman Németországon túl keresik a kenyerüket (Lazio, Arsenal, Sevilla). Közülük csak Klose büszkélkedhet apai ágon „vérségi” németséggel, a másik kettő, mint mondani szokás, „töklengyel”, de a szüleik hajdanán éltek azzal a kivándorlási lehetőséggel, hogy a felmenőik valamikor birodalmi német állampolgárok voltak. A gyerek Klose se tudott két szónál többet németül, amikor Németországba került, otthon lengyelül beszéltek. (A mama lengyel válogatott kézilabdázó volt, akárcsak a Podolskié…)
A harmadik vicc az, hogy a „dortmundi lengyelek” neve valamivel halkabban cseng ugyan német fülekben, mint az első hármasé, viszont ők azok, akikért ma a Bajnokok Ligájában a német szívek dobognak. Piszczek gyorsasága, Lewandowski gólereje és Blaszczykowski irányító technikája (amelyből talán most már kevesebbet látni) a BVB lengyel tengelyét alkotja. Az Ajax most épp Lewandowski lábától zokog. Ehhez képest a Lazio, az Arsenal és a Sevilla gyakran megvan a három lengyel-német nélkül. Klosénak, Podolskinak inkább a válogatott az erősebb esély.
Ha, mint olyasvalaki, akinek lengyel családi kötődései vannak, néhanap álmodozom, odaképzelem Blaszczykowski mellé Trochowskit, aztán Podolski és Klose mellé Lewandowskit, és látok magam előtt (a fél tucat, Angliában védő lengyel kapussal kiegészülve) egy olyan csapatot – légiót –, amelyik ugyanúgy jó volna egy vb-bronzra, ahogyan az elődök. De hát ilyen nincs, és kár érte, hogy nincs.
Ps. A történelem legnagyobb lengyel légiója a napóleoni háborúk idején állt össze. Egyszóval külföldön, közelebbről: Olaszországban. Nótájuk ma a lengyel nemzeti himnusz.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!