Most már nyugodtan beszélhetünk ETO-korszakról a női kézilabdában, egy hete ugyanis a Győr hat szezonon belül negyedszer is megnyerte a Bajnokok Ligáját.
A hegemónia kapcsán sokan megjegyzik, könnyű nekik, hiszen anyagi lehetőségek terén jóval a többiek előtt járnak – bár ez a fölény a Final Four másik három résztvevőjével szemben csak csekély lehet. Akárhogy is, elgondolkodtató, miért történik a kézilabdában minden fordítva, mint például a labdarúgásban (vagy épp a normál munkaerő- piacon), azaz miért tudja néhány közép- és kelet-európai csapat könnyedén elszipkázni a jóval gazdagabb országok legnagyobb klasszisait.
„Nincsenek olyan tehetős női klubjaink, mint például a magyaroknak vagy a románoknak.” Ha ezt a mondatot egy moldáv vagy egy bosnyák ember szájából hallanánk, nem lenne benne semmi meglepő – csakhogy nemrég egy német kézilabda-szakértő, Björn Pazen nyilatkozott így a sportnapilapnak. Az idézet folytatása is különösen érdekes: „De ebben az is közrejátszik, hogy az adott várostól vagy az államtól sem érkezik hasonló támogatás, hanem a szponzoroktól függ a költségvetés jelentős része.”
Nos, a nyilvánosan elérhető pénzügyi beszámolók alapján a német szakember jó nyomon jár, a Győr csaknem 1,5 milliárd forintos éves költségvetésének ugyanis csak alig több mint a fele igazi piaci bevétel, a többit, ha úgy tetszik, az adófizetők dobják össze. Jelenleg még csak a 2016- os év adatai ismertek, a magyar bajnoki címvédő klubnak ekkor 4,4 millió euró, átszámítva kb. 1,36 milliárd forint volt a büdzséje. A klasszikus árbevétel (például jegyértékesítés, tévés jogdíjak, reklámpénzek) ebből 723 millió forint volt, a maradék 642 millió az „egyéb” tételek közé került: ezek alatt elsősorban az önkormányzati támogatást és a tao-pénzeket kell érteni.
A fentiekből látszik, hogy egyrészt a női kézilabdában, bár Európa-szerte egyre népszerűbb, egyelőre – főleg a futballal összevetve – meglehetősen kis pénzek mozognak. Ezért fordulhat elő, hogy elég egyetlen tőkeerős cég, egy milliárdos vagy épp egy politikai szereplő, és néhány millió eurós ráfordítással máris világverő csapat építhető. Másrészt még ezeket a focihoz képest szerény összegeket sem lehet csak a piacról fedezni: a győrieknél az említett időszakban csak a „személyi jellegű ráfordításokra” (bérek, járulékok) többet költöttek (850 milliót), mint amennyi a klasszikus bevételük volt. Nyugat-Európában a klubokra többnyire üzleti vállalkozásként tekintenek, vagyis jelentős közpénzek bevonása szóba sem jöhet: így már talán érthetőbb, miért egy magyar, egy román, egy orosz és egy macedón csapat játszott a mostani női kézi BL négyes döntőjében.
Tegyük persze hozzá, eddig csak szikár számokról volt szó, és bár a Győr valóban jelentős állami pénzeknek is köszönhetően tart ott, ahol, a „pozitív” oldalra odatehetjük azt a (konkrét pénzösszegre nem lefordítható) hírnevet, amelyet az ETO a sikereivel szerez az országnak. Hogy megéri-e, azt pedig mindenki döntse el maga.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!
