Képzeljenek el egy országot, amelynek első embere annyira szereti a focit, hogy csak úgy önti bele a milliárdokat. Ebben az elképzelt országban a gazdag nagyvállalatok (köztük az államhoz ezer szállal kötődő magáncégek) finanszírozzák az Első Ember vágyálmát. Hogy tizenöt éven belül a futballt a Nemzeti Alaptanterv részévé teszik, hogy a futballra specializálódott iskolák számát ötezerről ötvenezerre emelik, hogy ötvenmillió fiatalt vonnak be az amatőr labdarúgásba és hetvenezer új pályát építenek országszerte.
Hszi Csin-pingről az a hír járja, hogy megveszekedett fociőrült, nem mellesleg Manchester United-drukker. Amikor 2012-ben hatalomra került, a bennfentesek azonnal tudták, eljött a foci ideje Kínában is. A kínai vezető alapkoncepciója az volt, hogy „az nem létezik, hogy 1,3 milliárd emberből nincs tizenegy olyan, aki megfelelő körülmények között képes világbajnokságot nyerni”. A legfelső vezetés egy év múlva 50 pontos tervet fogadott el, amelynek értelmében 2050-ig a kínai sportgazdaság értékét a jelenlegi 307 milliárd fontról 564 milliárdra kell növelni, és ki kell nevelni egy olyan labdarúgó-nemzedéket, amely képes e nemes célok elérésére.
És Kína nem az az ország, ahol az Első Ember ötleteit félvállról veszik. 2013-ra legyalulták a terepet: átalakították a korábban a korrupció melegágyának számító első ligát, a csalókat leültették vagy életük végéig eltiltották a labdarúgástól (az ország egyetlen bírója, Lu Csün például, aki világbajnokságon is vezetett meccset, 5 éves börtönbüntetést kapott, mert az ezredforduló környékén 810 ezer jüant – 29 millió forint – fogadott el). Ezután már nem volt akadálya a komoly pénzemberek megjelenésének a sportág körül. Köztük olyan mamutok, mint a világ egyik legnagyobb internetes kereskedőfelületének, az Alibabának az atyja, Jack Ma és Wang Jianlin, aki Kína legnagyobb ingatlanfejlesztő cégének a tulajdonosa.
Amikor tavaly februárban a kínai Szuperliga egyik csapata, a Jiangsu Suning jóval több pénzt ajánlott a brazil válogatott Alex Teixeiráért (50 millió fontot), mint a Liverpool, már biztos volt, hogy a kínaiak tényleg komolyan gondolják. A téli átigazolási időszakban a Kínai Szuperliga bajnokságának csapatai összesen 337 millió eurót szórtak el új játékosokra, amivel Kína magasan a legtöbb pénzt költő ország lett.
Az idei szezon az argentin Carlos Tévez igazolásával kezdődött, aki 84 millió euróért (25,9 milliárd forint) igazolt a Sanghaj Shenhuához, ahol heti 2 és fél millió eurót (880 millió forint) keres. Oscar, a Chelsea játékosa 60 millió euróért (18,4 milliárd forint) írt alá a Sanghaj SIPG-hez. A legfrissebb hír lapzártánkkor pedig az, hogy Diego Costa, a Chelsea csatára talán Kínába szerződik. Ma a világ tíz legjobban fizetett labdarúgója közül öt Kínában játszik. A kínai csábításnak csak kevesen állnak ellen. Közéjük tartozik Yaya Touré, a Manchester City játékosa, aki heti 145 millió forintnak megfelelő összeget utasított vissza, és a négyszeres aranylabdás Ronaldo, akinek szerződtetését valószínűleg még maguk a kínaiak sem gondolták komolyan. Mindenesetre 300 millió euró (91,8 milliárd forint) átigazolási díjat fizettek volna érte, de ő inkább maradt a Real Madridnál.
„Nem hirtelen jött ötletről, hanem hosszú távú koncepcióról van szó – mondta a kínai labdarúgótervekről a Vasárnapi Híreknek Dénes Ferenc sportközgazdász. – Kína ugyanazt csinálja a futballban is, amit az iparban vagy a gazdaságban: utazik, megtanulja a know how-t, hazajön és megvalósítja.” A szakember elsősorban arra utalt, hogy a kínai üzletemberek nem csak hazai pályán játszanak. Az utóbbi évek bevásárlásainak köszönhetően részben kínai kézben van a holland ADO Den Haag, a francia Sochaux, a cseh Slavia Praha, a spanyol Espanyol és most már az olasz AC Milan is. Az Atletico Madridban 20 százalékos a kínai résztulajdon, de a csapat idén épülő stadionjának a Dalian Wanda Group lesz a névadója (isten veled, Vincente Calderón!).
„A kínai nyomulás alapvetően nem rengeti meg a futball világát, de felnyomja az amúgy is sokszor irreálisan magas árakat” – mondja Dénes. A jelenlegi szabályozás szerint egy csapatban legfeljebb négy külföldi játszhat, közülük egynek az ázsiai térségből kell érkeznie. Mivel tizenhat élvonalbeli csapatról beszélünk, ez legfeljebb 48 Ázsián kívülről érkező játékost jelent. „Ha kivennénk Európából a 48 legjobbat, az jól látszana, de nem erről van szó. Inkább arról, hogy mindez már középtávon tovább növeli a játékosfizetéseket és a transzferdíjakat” – mondja a szakértő. A hosszú távú kínai tervekkel kapcsolatban megjegyzi: játékosokat lehet venni, sőt nevelni is sok pénzből, de futballkultúrát építeni csak több generáción keresztül lehet. „Kínát ismerve persze ennek sincs akadálya, hacsak nem változik meg a politikai irányvonal. Diktatúrákban sok mindent el lehet érni erős, központi akarattal, de mi van, ha egyik pillanatról a másikra megszűnik ez az akarat? Egyébként 25-30 év alatt felépíthető egy futballkultúra, és abból akár egy világbajnok csapat is kijöhet” – mondja Dénes Ferenc. A központi akarat egyelőre a klubok irdatlan pénzszórásának próbál gátat szabni, de nincs egyszerű helyzetben.
Furcsa módon éppen a Nemzetközi Labdarúgó Szövetség az, amelyik figyelmeztette a kormányt, hogy ne avatkozzon bele a klubok dolgába. „A FIFA nem tűri az állami beavatkozást, még akkor sem, ha annak a céljával alapvetően egyetértene” – mutat rá a nyugati és a kínai gondolkodás különbözőségére Pataky Tibor, a kínai klubokkal is üzletelő Career Management Group (CMG) egyik alapítója és vezetője. Pataky szerint egyre kevésbé számít visszalépésnek egy kínai ajánlat, de megérti, hogy az európai játékosok többsége nem bírja ki egy évnél tovább Kínában. „A tapasztalat az, hogy egy éven belül visszajönnek Európába. Mint Drogba vagy Huszti Szabolcs. Nehéz megszokni. Egy Kínát megjárt sportoló mesélte, hogy odaát szinte minden más: a kultúra, a levegő, az étel, az írás, a kommunikáció. Kevesen beszélnek idegen nyelveket, mások a vezetői módszerek, a csillagászati pénzek ellenére zordabbak a körülmények.”
A CMG a napokban adta el a hongkongi listavezetőnek Vadócz Krisztiánt, a válogatott védő Guzmics Richárd pedig nemrég a lengyel Wisla Krakówtól a kínai élvonalban szereplő Yanbian Funde csapatához szerződött. „És a világjáró Németh Krisztián után is érdeklődnek a kínaiak – ahogy mások is” – teszi hozzá Pataky Tibor, a CMG társalapítója.
Mivel (nagyon sok) pénzről van szó, a nagy kérdés az, hogy megtérülhet-e egy ekkora befektetés? A válasz a tömegben van. Ne legyenek kétségeink, a Diego Costa feliratú Chelsea-mezeket, bögréket és sálakat eddig is Kínában gyártották, de hogy ezután Kínában is vásárolják majd – na, ez az igazi üzlet!
Milliárdos hongkongi befektető érkezne a Budapest Honvédhoz – értesült az nb1.hu. A portál információi szerint elsősorban a klub mellett működő Magyar Futball Akadémia keltette fel a kínaiak érdeklődését, és magyar mintára hoznának létre hasonló intézményt Kína déli részén. Emellett többségi tulajdont szereznének a klubban is. A tárgyalások tényét George F. Hemingway klubtulajdonos sem megerősíteni, sem cáfolni nem kívánta, mindössze annyit mondott: folyamatosan vannak érdeklődők a klub és az akadémia iránt.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!