Michael Jordan, Roger Federer, Michael Schumacher, Michael Phelps… Phil Taylor. A közelmúlt és a jelen legendás sportolói, akik közül bárki mellett fel lehetne sorakoztatni érveket, hogy miért tekinthetjük őt akár minden idők legjobbjának. De mégis mit keres közöttük a kissé pocakos, őszülő halántékú, kopaszodó, zajos pubokban nyilakat hajigáló Taylor? Nos, a január első napján 16. világbajnoki címét begyűjtő angol dartsos eredményeit elnézve még a fentiek sem sértődhetnének meg azon, hogy egy lapon lettek említve vele.
Nem sok sportágban fordulhat elő, hogy a világbajnoki finálét egy 23 és egy 52 éves játékos vívja egymás ellen – márpedig a darts Mekkájának tartott londoni Alexandra Palace-ban idén újév napján ez történt. A hét szettgyőzelemig tartó csatában a fiatal holland Michael van Gerwen sokáig ellenállhatatlanul játszott, 2-0-ra és 4-2-re is vezetett, ám végül 7-4-re nyert „The Power”, vagyis „Az Erő”, ahogy Taylort a sportág berkein belül nevezik. „Most már kihozhatjátok a kupámat” – ezt még 6-4-es vezetésénél mondta, amikor látva, hogy a holland egyre többet hibázik, Taylor már biztos volt benne, hogy három év szünet után visszaszerzi a vb-címet. Mindenki döntse el, hogy ezt a mondatot magabiztos, de azért félig vicces kiszólásnak, vagy inkább kissé nagyképűnek tekinti. Hazájában mindenesetre páratlan népszerűség övezi, az pedig még a tévé képernyőjén át is hátborzongató, ahogy a helyszínen tízezren éneklik a „There’s only one Phil Taylor” („Phil Taylorból csak egy van”) kezdetű dalt. Hogy milyen hangerővel és mennyire tisztán, ahhoz talán elég annyi, hogy a torna 15 napja alatt ezúttal összesen 500 ezer liter sör fogyott a helyszínen. Hiába, ez is ízig-vérig angol sport, de nem az úri fajtából.
Ha már itt tartunk, az sem eldöntött kérdés, hogy a dartsot sportnak tekinthetjük-e? Az angol sajtóban jeles sportszakírók is érveltek ezzel kapcsolatban pró és kontra – de többnyire azért pró. Hiszen, bár a legjobbak kinézetükkel nem testesítik meg éppen a sportolói ideált, az azért vitathatatlan, hogy a mentális felkészültség, a koncentráció szerepe legalább akkora, mint bármely más sport esetén. Abba pedig belegondolni is ijesztő, mennyi gyakorlásra van szükség ahhoz, hogy a legjobbak a 237 centiméteres dobótávolságból futószalagon eltalálják a tábla legértékesebb szektorát, a körülbelül 1 centiméterszer 3 centiméteres tripla 20-as mezőt. A körítés, a mérkőzések hangulata és a néha fokozhatatlan izgalom pedig szinte mindenkit magával ragad, aki egyszer leül dartsot nézni. A Brit Olimpiai Bizottság egykori igazgatója, Sir Clive Woodward az idei döntő alatt például azt írta Twitter-oldalára, hogy a dartsnak az olimpián is helye lenne. Erre azonban, tekintve, hogy csak néhány országban űzik széles körben (a világszerte igazolt 22 millió játékos egyharmada az Egyesült Királyságban versenyzik), a közeljövőben aligha kerül sor.
A már említett neveknél maradva, huszonhat éves korában Jordan már három éve volt az NBA legponterősebb játékosa, Federer 12 Grand Slam-sikernél járt, Schumacher is begyűjtötte első két vb-címét, Phelps pedig ennyi idősen, az olimpiai aranyakat tekintve a valaha volt legeredményesebb sportolóként, már el is határozta, hogy visszavonul. A stoke-on-trent-i születésű Taylor ugyanennyi idős volt, mikor felesége a születésnapján meglepte egy nyílkészlettel, amellyel a közeli bárban elkezdett hetente egyszer dobálgatni. Ez idő tájt fémlemezgyári munkáját otthagyva kerámia vécépapírtartókat készített, esténként pedig az ismerősök autóit szerelte. Szerencséjére az említett bár éppen a ’80-as évek legjobb dartsosáé, az ötszörös világbajnok Eric Bristowé volt, aki hamar felfigyelt Taylorra, és egy 10 ezer fontos kölcsönnel segített beindítani a karrierjét. Fura mód, ha ezt nem teszi, valószínűleg még mindig őt emlegetnék minden idők legkiválóbb dartsosaként, pártfogoltja azonban jócskán túlszárnyalta. A kezdetek óta ugyanis eltelt újabb 26 év, ami alatt Taylor több mint 200 tornát nyert, amivel 5 millió 250 ezer fontot, átszámítva mintegy 2 milliárd forintot keresett. Ha létezne ilyen cím, alighanem az a bizonyos néhány fontért vásárolt nyílkészlet volt minden idők legjobb, de legalábbis legjövedelmezőbb születésnapi ajándéka…
De nem járt rosszul anyagilag az sem, aki első világbajnokságán, 1990-ben Taylorra fogadott, a bukmékerek ugyanis a torna előtt 125-szörös pénzt kínáltak a végső sikerére. A sors fintora, hogy a döntőben éppen Bristow-t verte. Taylor igazi egyeduralkodása a ’90-es évek közepén kezdődött. Ekkor a legjobbak versenyeit már az időközben megalakuló PDC szervezte, amely profi alapokra helyezte a sportágat, rengeteg szponzort (elsősorban fogadóirodákat) vonzott a dartshoz, és Anglián kívül is egyre népszerűbbé tette azt. Taylor 1995-től 2002-ig zsinórban 8 címet nyert, úgy, hogy a döntőkben igazán megszorítani sem tudták. 2003-ban kikapott ugyan a fináléban a kanadai John Parttól, de ezt újabb három siker követte, így 12 év alatt 11 vb-elsőséget gyűjtött be, ami alighanem példátlan egy olyan sportágban, ahol évente csak egy „dobása” van az embernek. A legutóbbi hét világbajnokságon „csak” három alkalommal tudott nyerni, de így is magabiztosan vezeti a világranglistát. Volt már második a BBC által szervezett Év Sportszemélyisége választáson, ami meglehetősen nagy szó, tekintve, hogy mire az év végi összegzésekre, díjátadásokra kerül sor, szinte már senki nem emlékszik, hogy mi történt január legelején a dartsosoknál.
Nimbuszát az sem rombolta le, hogy a mostani torna elődöntőjében kis híján ölre ment régi nagy ellenfelével, Raymond van Barnevelddel. A találkozót Taylor 6-4-re nyerte, de már egy órával korábban, 5-1-es vezetésnél is lezárhatta volna a küzdelmet, de hibázott és visszahozta a meccsbe riválisát, aki kis híján ki is egyenlített. Érthető módon Taylor 5-4-nél már nagyon feszült volt, ráadásul a holland szurkolók is hergelték, ez sem mentség azonban arra, hogy gratulálni akaró ellenfelét ellökte magától, majd nyomdafestéket nem tűrő módon még el is küldte melegebb éghajlatra. Később elmondta, a kézfogásnál úgy érezte, Barneveld túlságosan megszorítja a kezét, ettől függetlenül nem győzött bocsánatot kérni viselkedéséért, sőt, még azt is kilátásba helyezte, hogy visszavonul. A döntő viszont a jelek szerint visszahozta a kedvét, mert most már úgy nyilatkozik, visszatér megvédeni a címét, sőt, megpróbál eljutni 20 világbajnoki címig. Ez azt jelenti, hogy ha minden össze is jön neki, még legalább 4 évig biztosan láthatjuk versenyezni. Szüksége is van rá a dartsnak, hiszen alig akad még egy sportág, amelyet a közvélemény ennyire egy emberrel azonosítana, visszavonulásával óriási űrt hagyna maga után.
A világbajnokságon az úgynevezett „501 duplakiszálló” játékban mérkőznek meg egymással a felek. A két versenyző 501 pontról indul, innen lefelé haladva kell pontosan 0-ra érkezni úgy, hogy az utolsó nyíllal egy dupla értékű szektort kell eltalálni. Ezek a tábla legkülső gyűrűjén találhatók, illetve duplamezőnek számít a tábla kellős közepe is, az úgynevezett „Bullseye”, vagyis a „bika szeme”. A játékosok rendszerint a tripla 20-as szektort célozzák, mert a maga 60 pontjával ez a tábla legértékesebb területe (a tábla közepe 50 pontot ér). Egymás után 3 nyilat kell eldobni, vagyis egy sorozattal akár 180 pont is szerezhető, ezt követően a másik játékos következik, amíg valamelyikük „ki nem száll”, azaz pontosan el nem éri a 0-t, így megnyeri a leget. Egy szetthez 3 leget kell nyerni (váltott kezdéssel), a vb-döntő pedig 7 nyert szettig tart. Kilenc nyíl a legkevesebb, amellyel teljesíteni lehet az „501 duplakiszállót”, ez meglehetősen ritka, bár a mostani vb-n két játékosnak is sikerült – jutalmuk 7500-7500 angol font volt.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!